Korcsolyázás

 

 

 

A korcsolyasportban műkorcsolyázást és gyorskorcsolyázást különböztetünk meg. A műkorcsolyázás körébe tartozik a jégtánc is.

 

A műkorcsolyázók rövid pengéjű korcsolyával a kötelező (iskola) gyakorlatok során meghatározott figurákat rajzolnak a jégre, majd szabadon választott műsorukat mutatják be. A bírák a tartalom és a kivitel tekintetében pontozással állapítják meg a helyezési sorrendet. A végső sorrend kialakításánál döntő tényező a bírák által adott helyezések összesítése. A győztes az, akit a bírák többsége - tehát 9-ből 5, 7-ből 4 - elsőnek helyez.

 

A gyorskorcsolyának hosszabb pengéje van, mint a közhasználatú és a műkorcsolyának. Az indulók meghatározott távokon versenyeznek. Győz, aki a legrövidebb idő alatt korcsolyázza végig a távot. Érdekessége ennek a sportágnak, hogy a kijelölt pályán egyszerre csak két versenyző futhat. A végső sorrendet a páronként futó versenyzők időeredményei alapján állapítják meg.

 

Világ- és Európa-bajnokságokon nincsen távonkénti bajnokság, csak összetett verseny. A helyezési sorrendet az egyes távokon elért időeredmények alapján átszámítással nyert pontszám határozza meg. A pontszámot az 500 m-re átszámított, mp-ekben kifejezett átlagidők alapján állapítják meg. (A számítás menete: az 1500 m-es távon elért időt 3-mal, az 5000 m-est 10-zel, a 10 000 m-est pedig 20-szal osztják és a három átlagidőhöz hozzáadják az 500 m-es távon elért időeredményt. Női összetett versenyeken hasonló a számítás menete.)

 

A következőkben röviden összefoglaljuk a korcsolyázás leglényegesebb versenyszabályait.

 

 

Gyorskorcsolyázás

 

A világversenyeken (olimpiai, világ- és Európa-bajnokságok), valamint az országos bajnokságokon a távok férfiak számára 500, 1500, 5000 és 10 000 m, nők részére pedig 500, 1000, 1500 és 30Ó0 m. Férfiak részére a fenti távokon kívül még 1000 és 3000 m-es távokon, nőknek pedig - elvétve - 5000 m-es távon szoktak versenyt rendezni. A versenyeket - mint említettük - páronként futják az indulók, és az elért időeredmény alapján történik a helyezési sorrend megállapítása (a pontszámítás alapján). 1970 óta 500 és 1000 m-es távon sprint világbajnokságot rendeznek, mind a nő mind a férfiak számára.

 

Gyorskorcsolyázó-versenyt bármilyen méretű pályán lehet rendezni. Minőségi (nemzetközi) versenyt azonban csak szabályos - 333,33 vagy 400 m-es kerületű - pályán szabad lebonyolítani.

 

A versenyzők futó- (hosszú) vagy egyszerű (rövid) korcsolyával indulhatnak. Minőségi versenyeken természetesen csak futókorcsolyákkal rajtolhatnak a versenyzők.

 

A versenyzők öltözékéhez tartozik a korcsolyán kívül a harisnya folytatását képező kötött gyapjúnadrág és a magasnyakú gyapjúmez. A versenyzőknek jobb karjukon a rajtszámukat, baljukon a külső, illetve belső pályáról való indulást jelző piros, illetve fehér karszalagot kell viselniük.

 

 

Műkorcsolyázás

 

A műkorcsolyázó versenyek lehetnek: női, férfi és páros (egy nő és egy férfi) versenyek. A jégtáncban szintén egy nő és egy férfi versenyző alkot egy párt.

 

A műkorcsolyázó- és j égtáncversenyek két részből állnak : kötelező és szabadon választott gyakorlatokból.

 

A kötelező gyakorlatok körét a nemzetközi szövetség állapította meg és csoportosította. Minden egyes figura (gyakorlat) sorszámot kapott. A verseny alkalmával hat kötelező gyakorlatot kell bemutatni. A hat gyakorlatot verseny előtt sorsolással állapítják meg.

 

A szabadon választott gyakorlatok bemutatását időhöz kötötték. Ezek: férfiak és párosok részére 5 perc, nők részére 4 perc, jégtáncosok részére 4 perc.

 

A helyezési sorrendet pontozóbírák állapítják meg, akik a kötelező és a szabadon választott gyakorlatokat egymástól függetlenül, külön pontozzák. Végeredményben nem az összesített pontszámok, hanem a pontozóbírák által adott helyezési számok döntenek. Tehát az a győztes, akit a pontozók abszolút többsége első helyre helyez; második, akit ugyancsak az abszolút többség második, vagy ennél jobb helyre értékelt és így tovább. Minden versenyen legalább öt pontozóbírónak kell működnie. A bajnokságokon általában 5 vagy 7, világversenyeken pedig kilenc a bírák létszáma. Egy-egy gyakorlat pontértéke 0 és 6 között mozog.

 

 

A szabadon választott gyakorlatok pontozása

 

Az egyéni szabadon választott, gyakorlatok, a páros versenyek és a szabadon választott táncok kétféle ponttal bírálandók, vagyis:

a.) a tartalomért (a bemutatott program technikai értékéért)

b.) a kivitelért (a bemutatott program művészi hatásáért)

 

A tartalom elbírálásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni:

a.) a bemutatott gyakorlatok nehézsége (az elrontott részek nem pontozhatók)

b.) változatosság

c.) tisztaság és biztonság

 

A program kivitelének elbírálásánál a következő szempontok az irányadók:

a.) a program harmonikus előadása és a zenével való összhangja

b.) a pálya kihasználása

c.) könnyed mozgás és biztonság a zene ütemének megfelelően

d.) testtartás

 

 

Ugrásoknál (kivéve a korcsolya hegyéről történő ugrásokat) különösen meg kell figyelni a tiszta elugrást és a jégre érést, amelyek tiszta élből, illetve élben végzendők; forgások bemutatásánál a sima és jól központosított kezdést, valamint a tetszetős és biztonságos befejezést. Páros és jégtáncversenyeknél a párok pontos, egyidejű mozgása különösen figyelembe veendő a kivitel pontozásánál.

 

A páros verseny két személy egyidejű műkorcsolyázó gyakorlata, akik gyakorlataikat egymással olyan összhangban végzik, hogy páros korcsolyázásukkal ugyanolyan hatást keltsenek, mint az egyéni versenyzők.

 

A partnereknek nem kell mindig azonos mozgásokat végezni, időnként szétválhatnak, de ez a tartalom, illetve kivitel szempontjából egyidejű és harmonikus egész program hatását keltse.

 

Azok a gyakorlatok, amelyekben az egyik partner a másik által felemelve a folyamatos korcsolyázó mozgáshoz szükséges időn túl eltávolodik a jégtől, tilosak.

 

Ha az ugró partnert társa segíti az ugrásnál, akkor az egész ugrás folyamatos, felemelkedő és leereszkedő mozgást mutasson. Az egyik partnernek a másik által való hordozása tilos. De bizonyos mozgásoknál, mint pl. a dupla Axeles emelés, meg van engedve, hogy a nő a férfitől a forgás befejezéséig támogatást kapjon. Egyébként a forgás folyamatos kell, hogy legyen, szünet vagy megszakítás nélkül, és a segítség a három teljes fordulat tartamánál nem tarthat tovább. E szabály szempontjából az emelés olyan teljes emelést jelent, amely magában foglalja az emelő kar teljes kinyújtását, amennyiben a kérdéses típusú emelés kivitelezéséhez ez szükséges. A váll-magasságig való emelés nem tartozik a teljes emelések közé és nem is pontozható így.

 

Akrobatikus fordulásokra és mozgásokra emlékeztető mutatványok, így az egyik partner vízszintes helyzetben való forgatása, mialatt a másik partner tartja; egyik partnernek a másikhoz való ugrása; ártalmat okozó olyan mozgások, amelyeknél az egyik partner a másikat nyakánál, karjánál vagy lábánál fogja és forgó társa körül forgást hajt végre; a vállon, csípőn vagy térden való vivés tilos. Az ún. halálforgás, amelynél a nő a férfi körül forog és legalább egyik lábával a jégen áll, megengedett.

 

A páros programban esetleg bemutatott, de meg nem engedett fordulásokat vagy mozgásokat az elbírálásnál a tartalomban és a kivitelben is le kell vonni.

 

A harmonikus lépéseknek és összekötő mozgásoknak az egész program tartama alatt a zenével összhangban kell lenniük. Mind a páros, mind az egyéni szabadkorcsolyázásban az a gyakorlat, amely esés miatt nem sikerül nem pontozható. Véletlen elcsúszást a pontozásban, annak komolysága szerint kell kifejezésre juttatni. Az esés egymagában nem akadálya a győzelemnek. Ha a versenyző saját hibájából esik el, azt mind a tartalom, mind a kivitel pontozásánál tekintetbe kell venni, különösen akkor, ha az esés a harmonikus összhatást megszakítja.

 

A versenypálya méretének szabadkorcsolyázáshoz legalább 50 X 25 m-esnek kell lennie (bajnoki versenyen 60 X 30 m-esnek). A maximális pályaméret 70 X 50 m.

 

 

A leggyakoribb ugrások rövid leírása

 

Axel Paulsen ugrás: a versenyző előre-kifelé ívben futó lábáról ugrik fel, a másfélfordulatos forgás után a másik lábára hátrafelé-kifelé irányban érkezik vissza a jégre. Az ugrást első bemutatójáról, a norvég Axel Paulsenről nevezték el.

 

Dupla Axel ugrás: azonos az Axel Paulsen ugrással csak az a különbség, hogy a versenyző a levegőben kettő és fél fordulatot tesz.

 

Salchow ugrás: a versenyző hátra-befelé futó ívből ugrik fel és a levegőben egy fordulat megtétele után a másik lábára ugyancsak hátra, de kifelé ívben érkezik a jégre. Az ugrást első bemutatójáról, Salchow, sokszoros svéd világbajnokról nevezték el.

 

DupLa Salchow ugrás: azonos a Salchow ugrással, csak a versenyző a levegőben két fordulatot végez.

 

Tripla Salchow ugrás: a Salchow ugrás három fordulattal a levegőben.

 

Rittberger ugrás: hátra-kifelé ívből ugrik fel a versenyző és egyfordulatos forgás után ugyanarra a lábra, ugyancsak hátra-kifelé ívben érkezik vissza a jégre. Az ugrást első bemutatójáról, a többszörös német bajnok Rittbergerről nevezték el.

 

Dupla Rittberger ugrás: azonos a Rittbergerrel, csak a versenyző a levegőben két fordulatot tesz meg.

 

Tripla Rittberger ugrás: ugyanaz, mint a Rittberger, három fordulattal a levegőben.

 

Lutz ugrás: a hátra-kifelé ívben futó versenyző lengő lábának j égre való leszúrásával ugrik fel és egy fordulat megtétele után a leszúrást végző lábára hátra-kifelé ívben érkezik vissza a jégre. Az ugrást első bemutatójáról, a német Lutzról nevezték el.

 

Dupla Lutz ugrás: azonos a Lutz ugrással azzal a különbséggel, hogy a versenyző a levegőben két fordulatot végez.

 

 

Vissza a főoldalra