Kosárlabda
Az egyik ősnek tekinthető labdajátékot az
amerikai bennszülöttek játszották. A maják és az aztékok változatában egy
falra erősített fém gyűrűn kellett átütni a csapattagoknak egy golyót. A maják
játéka kegyetlen volt: a vesztes csapatot feláldozták az isteneknek... A mai értelemben vett kosárlabda 1891-ben
született az Egyesült Államokbeli Springfieldben. Akkoriban dr. James A.
Naismith (1861. november 6. - 1939. november 28.) volt a Springsfieldi
Testnevelési Főiskola testnevelő tanára. Mint az iskola futballedzője azt a
feladatot kapta, hogy találjon ki egy olyan érdekes játékot, amelyet a diákok
a téli hónapokban tornateremben játszhatnak. A véletlen segített: egy, a terem sarkában álló
őszibarackos kosárba dobta a labdát, amikor hivatták. Visszatérve látta, hogy
tanítványai az unalmas gyakorlatok helyett a kosárba való dobálással
próbálkoznak. Megtetszett neki az ötlet, és két héten belül elkészült a játék
tervezete. Naismith az alábbi öt alapelvből indult ki,
amikor a játék szabályait megalkotta: 1.
A játékot gömbölyű
labdával, kézzel játsszák. 2.
A játékosok nem futhatnak
a labdával. 3.
Bármelyik játékosnak joga
van a pályán tetszés szerinti helyet elfoglalni. 4.
A játékosok között ne
legyen erős személyi érintkezés. 5.
A labdát "a
vízszintesen nyíló kapuba", kosárba kell dobni, amelyet a játékosoknál
magasabban kell elhelyezni. A játék bemutatásához két fából készült
barackos kosarat felszereltetett a tornaterem erkélyére. A kosár magassági
elhelyezése az erkély magasságából adódott, és ez a 10 láb (3,05 méter) olyan
tökéletes gyűrűmagasságnak bizonyult, hogy a mai napig sem változott. Az első
mérkőzést 1891. december 21-én a javíthatatlanok osztályának 18 diákja
futball-labdával játszotta. A labdabirtoklónak pattogtatni kellett a labdát
miközben szaladt. A portás egy létrán ült, hogy kivegye a kosárból a labdát,
ha valaki kosarat ért el. Sok dolga nem akadt, mert a meccs végeredménye 1-0
lett. Az új játéknak nagy sikere volt. Naismith
később 13 pontban rögzítette a kosárlabda játékszabályait, melyben elsődleges
szempontnak tartotta, hogy a játékban inkább az ügyesség domináljon, mint a
nyers fizikai erő. A szabályokat a Triangle (Háromszög) magazin 1892.
január 15-i számában közzé is tették New Game (Új Játék) címmel. Az
első 13 szabály
Az első közönség előtti mérkőzést 1892. március
2-án játszották a springfieldi iskola tanárjai és diákjai. A több mint
kétszáz néző előtt a diákok 5-1-re verték a tanárokat. Nem sokkal ezután a
játékot bemutatták Mexikóban, ezzel megkezdődött a kosárlabda világot
meghódító körútja. Ugyanebben az évben a hartfordi Lew Allen drótvázas
kosarat készített, ezzel helyettesítették a barackos kosarakat. A játék közben néhány néző azzal szórakoztatja
magát, hogy elüti a kosár felé tartó labdákat. Az ilyen nézőktől 3,6 m × 1,80
m méretű palánkokkal védik meg a labdát. 1894-ben új hivatalos labdával
kezdenek el játszani. A rákövetkező évben l,80 m × 1,20 m-es palánkokat
fogadnak el. További újdonság, hogy bevezették a büntetődobást. Újfajta gyűrűt találtak ki. A gyűrűre hálót
erősítettek, melynek az alját egy kötél szorította össze. Amikor a kötelet
meghúzták a labda kiesett a kosár alján. A továbbiakban már nem volt szükség
a létrás labdakiszedőre. A nőknek sem kellett sokáig várniuk. 1893.
március 22-én lejátszották az első női mérkőzést Northhamptonban, amit
viszont a férfiak nem tekinthettek meg. 1896-tól kezdve a mezőnykosarak 2 pontot, a
büntetődobások 1 pontot érnek. 1896-tól az Amatőr Sportszövetségre szállnak át
Naismith-ről a szabályok és azok változásaival kapcsolatos teendők. E
szövetség 1897-ben elrendeli, hogy egy csapat 5 főből álljon, melyet
világszerte elfogadnak. E korlátozás meghozatala előtt akár 50-50 játékos is
lehetett egyszerre a pályán. 1905-re a kosárlabdát már szinte mindenhol
játsszák: a legtöbb középiskolában, egyetemeken, a hadseregben. Ebben az
időben sok külföldi diák tanult a Springfieldi Sportiskolában. Ők juttatják
el a játékot az óceán másik oldalára. Egy volt springfieldi diák, Mel Rideout
hozza át a kosárlabda játékot Franciaországba, és így Európába. 1909-10-ben először fogadják el a szabályokban
az üvegpalánkot. Egy játékosnak, miután elkövette a negyedik személyi
hibáját, automatikusan ki kell válnia a játékból. 1923-ban előírják, hogy a büntetődobást annak a
játékosnak kell elvégeznie, aki ellen a hibát elkövették. Ez ideig elsősorban
amerikai kosárlabda szabályokról beszélhetünk. A világ többi része innen vesz
át egy-két újdonságot. A szabályok nem voltak világszerte egységesek.
A világ YMCA Bizottsága a springfieldi iskolával együttműködve megalapítja
1927-ben Genfben a Testnevelési Nemzetközi Iskolát. Ez az iskola az európai
nemzeti szövetségek részvételével 1932 június 18-án egy konferenciát hívott
össze Genfben, melyen 8 tagország megalakította a Nemzetközi Amatőr
Kosárlabda Szövetséget, a FIBA-t (Federation International Basketball
Amateur). A FIBA első elnöke Leon Bouffard (Svájc), főtitkára Renato Williams
Jones (Nagy Britannia) lett. A FIBA alapító kongresszusán kidolgozták az
első nemzetközi szabályokat is: - Minden csapat 5 játékosból és 2 cserejátékosból
állt utóbbiak kétszer léphettek pályára a mérkőzés folyamán. Minden mezőnyből
illetőleg büntetődobásból elért kosár után középköri feldobással folytatódott
a játék. A szabályok alapvetően néhány kisebb
változástól eltekintve az Egyesült Államokban elfogadott szabályokon
alapultak. A kongresszuson elhatározták, hogy a szabályokat minden 4 évben -
az Olimpia évében - felülvizsgálják, és a szükséges módosításokat egy erre a
célra alakult úgynevezett Technikai Bizottság fogja kidolgozni. 1935-ben a NOB hivatalos sportágként fogadja el
a kosárlabdát az egy év múlva esedékes Berlini Játékokra. Ez volt az első
igazán nagy nemzetközi verseny, ahol a játék egységességének is vizsgáznia
kellett. Az aranyéremért az Egyesült Államok 19-8-ra verte Kanadát. A mérkőzést
szakadó esőben játszották le. A berlini FIBA kongresszus új szabályokat
vezetett be a védekezés és támadás egyensúlyának megtartása, valamint a magas
játékosok előnyeinek csökkentése érdekében. Három időt lehetett kérni.
Eltörölték a minden elért kosár utáni feldobást. Ettől kezdve folytatódik
kosárszerzés után alapvonali bedobással a játék. Új szabály, hogy a pályát
két térfélre osztják és bevezetik a 10 másodperces szabályt, azaz a támadó
csapatnak ennyi idő áll rendelkezésére, hogy a védőtérfélről a támadó
térfélre juttassa a labdát. Az a játékos, amelyik 4 személyi hibát követ el,
kiáll a játékból. A cserejátékosok számát 5-re növelik. A II. Világháború miatt a következő
kongresszust csak 1948-ban tartották Londonban. Bevezetik az USA-ban már négy
éve használt 3 másodperces szabályt. Ez a változtatás a magas játékosokat
megakadályozza a kosár alatti álldogálásban, gyorsabb, mozgalmasabb játékot
biztosít. A cserék számát 5-ről 7-re, az időkéréseket 3-ról 4-re növelik. Egy
új szabály alapján a csapat a mérkőzés utolsó 3 percében választhatja az
oldalbedobást a büntető dobások helyett. Ez lehetővé teszi, hogy a csapat a
játék végén tartsa a labdát és az eredményt. Megengedik, hogy a játékos
dobáskor, átadáskor és labdavezetés kezdetekor felemelje a támaszlábát. Az
ázsiai játékosok egyre gyakrabban alkalmazzák a tempódobást, az európaiak
zöme azonban ekkor még úgy véli, hogy erre csak az alacsony játékosoknak van
szüksége. Az Egyesült Államokban 1949-ben megalakul az
NBA (National Basketball Association). A férfiak első Világbajnokságát 1950-ben
tartják Argentínában. Ugyanebben az évben a női válogatottunk a Budapesten
rendezett második Európa bajnokságon az ezüstérmet szerzi meg, majd 1956-ban
Prágában ezt a teljesítményt megismétli. A Helsinki Olimpia után a játékosok megengedett
hibának számát négyről ötre növelik. A játék viszont unalmassá válik, mert a
nyerésre álló csapat húzza az időt, ezáltal hosszú percekig semmi sem
történik. Az 1953-as moszkvai Európa bajnokság döntőjében az otthon játszó szovjet
csapat a magyarok ellen 15 percig meg sem próbált kosárra dobni. A magyar
gárda játékosai közül volt, aki gimnasztikázott, nehogy elmerevedjen. A játék veszélybe került. Danny Biason 1954-ben
egy nagyszerű ötlettel áll elő, melyet az NBA-ben rögtön be is vezettek: a
labdát birtokló csapatnak 24 másodpercen belül kosárra dobást kell
megkísérelnie. 1956-ban Melbourne-ben a támadási időt 30 másodpercre
módosítják, ezzel a labdatartásos időhúzást száműzik a kosárlabdából. A szigorított területet megnagyobbítják – ekkor
kapja meg a jelenlegi formáját – hogy ezzel is kijjebb szorítják a gyűrű alól
a magas játékosokat. A Technikai Bizottság újra egyensúlyt teremt a védő és
támadó között: a labdavezetést kezdő játékos kezét előbb kell, hogy elhagyja
a labda, mielőtt a támaszlábát felemelné. A tempódobás a leggyakoribb dobásformává válik.
Egyre többféle dobási, átadási és labdavezetési technika jelenik meg. Az
elzárást, mint a játék fontos taktikai elemét már mindenki ismeri. Gyakoriak
a két játékoson alapuló elzárás-leválás kombinációs játékok, de az öt
játékost egyszerre bevonó figurák sem ritkák. 1960-ban a Római Kongresszus eltörli a
középvonalat, mivel ha 30 másodperc alatt kosárra kell dobni a labdát, akkor
a 10 másodperces szabályra nincs szükség. 1968-ban Mexikóban viszont újra
visszaállítják a középvonalat és a 10 másodperces szabályt. Sajnos ekkor bonyolódnak a szabályok is. Az
utolsó 5 percben minden hibát (faultot) 2 büntetődobással büntetnek, abban az
esetben, ha a faultolt játékos nem ért el érvényes kosarat. Ha mindkét csapat
azonos súlyosságú büntetéssel járó hibát vét, a büntetőket nem dobják le,
hogy csökkentsék azokat a helyzeteket, amikor mindkét kosárra büntetőket
dobnak. Ha a büntetések nem egyenlíthetők ki, vagy az egyik oldalon több
büntetés halmozódik az egy akcióban adható büntetődobások száma egy csapat
javára nem haladhatja meg a 2 dobást plusz labdabirtoklást. Az esetek széles
variációi megnehezítették a játékvezetők életét és néha nehéz helyzetbe
kerültek amikor a kiegyenlíthető és törölhető, majd az azután fennmaradó
dobások számát kellett kiszámítaniuk. A szabály olyan komplikált lett, hogy sem a
nézők, sem a játékosok nem értették a játékvezetők által meghozott ítéletet.
1964-ben Tokióban bevezetik a játékfázis fogalmát, hogy egyértelmű legyen
mettől meddig kell egy akcióban elkövetettnek tekinteni a hibákat a
kompenzálandó illetve halmozandó büntetések szempontjából. Ezek a szabályok
nem voltak igazán egyértelműek, ennek ellenére 20 évet kellett várni az
eltörlésükre. A Tokiói Kongresszuson újra rendezik a
szabálykönyvet, hogy áttekinthetőbbé, érthetőbbé, és könnyebben olvashatóvá
tegyék. Ekkorra a tempódobást szinte mindenki használja. A mérkőzés egyre
inkább az egyéni játék felé tolódik az ellentámadások mind gyakoribbak, a
dobott pontok száma növekszik. A játékosok fizikai képességei megnőnek, a
kosárlabdajáték mind mozgalmasabbá válik. Négy évvel később Mexikóban a gyűrű feletti
képzeletbeli hengert – amelyen belül a védő játékos nem érinthette a labdát,
a támadó viszont igen – eltörlik. Ettől kezdve amint a labda felpattant a
gyűrűről, mindkét játékos érintheti a labdát. Az utolsó 3 percben minden
elkövetett hibát 2 büntetődobással büntetnek azonban a vétlen csapatnak joga
van a büntetődobások helyett oldalbedobást választani. 1972-ben Münchenben eltörlik az utolsó 3 perc
szabályát. Többé nincs különbség a mérkőzés vége és a játék többi része
között. Ugyanakkor a nem dobó játékos ellen elkövetett személyi hibát csupán oldalbedobással
büntetik, ami nem igazán büntetés. E szabályozás következménye az lett, hogy
a védő csapat szinte büntetlenül faultolhatta ellenfelét, hogy lehetetlenné
tegye számára a dobóhelyzet kialakítását. Az 1973-as barcelonai Európa Bajnokságon a személyi
hibák száma – különösen a mérkőzés végén – rendkívül megnőtt. Az összes
mérkőzést figyelembe véve az egy mérkőzésre jutó hibák száma 61-nél is több
volt. Ez nagy veszélyt jelentett, gyors cselekvésre volt szükség. Még
Barcelonában új szabályváltozást javasoltak: ha egy csapat egy félidőben 10
személyi hibát követ el, az ezt követő pályán lévő játékosok által elkövetett
hibák büntetése 2 büntetődobás, kivéve, ha a játékos akkor vét hibát, amikor
a csapata birtokolja a labdát. Ilyenkor a büntetés a labda elvesztése, az
ellenfél oldalvonali bedobása. Az új szabályt 1974-ben vezették be, és óriási
lépést jelentett előre. A 10 csapathiba szabály valóban
lecsökkentette az elkövetett hibák számát, és a montreali kongresszus
1976-ban végleg elfogadta. Újabb problémát az jelentett, hogy a 10 csapathiba
elérése után nem volt különbség a büntetésben, ha egy játékost a mezőnyben,
vagy dobás közben faultoltak. Ezt a három a kettőért szabállyal
kívánták megoldani: amikor is az a játékos, akit dobás közben faultolnak és a
dobása sikertelen, jogosult egy harmadik büntetődobásra, amennyiben az első
kettő valamelyikét kihagyta. Ha a faultolás közbeni dobás sikeres, a
kosárszerző játékos egy további büntetőt is dobhat. Az 1980-as moszkvai kongresszus 10-ről 8-ra
csökkenti a megengedett csapathibákat, hogy tovább csökkentse a személyi
hibák számát. A csapatpadon ülők ellen ítélt technikai hibák száma
megnövekedett. Elhatározták, hogy az edzőt automatikusan eltávolítják, ha
három technikai hibát írnak be ellene. Először jelenik meg a szabálykönyvben, hogy a
személyi érintkezések megítélésének mik az elvei, hogyan kell meghatározni,
melyik játékos a felelős a személyi érintkezésért. Ekkor kerül a
szabálykönyvbe a függőlegesség elve, amely kimondja, hogy a játékosnak
joga van a felette levő térre, valamint a levegőben lévő játékosnak joga van
oda leérkezni, ahol felugrása pillanatában más játékos nem állt. Tisztázzák,
hogy mi a szabályos és szabálytalan védőhelyzet, mik az elvei az akadályozás
és belemenés megítélésének, stb. 1979-ben az NBA bevezeti a 3 pontos dobást.
Ugyanezt az ötletet fogadja el a FIBA 1984-ben, azonban a 3 pontos vonal
távolsága a kosártól 6,25 m az NBA-ben alkalmazott 7,24 m helyett. Ez a
szabály új fejezetet nyit a kosárlabdában. E szabály révén az alacsony
játékosoknak nagyobb lehetőség jut a pontszerzésre. Érdemessé válik távoli
dobásokkal kísérletezni, így a védőjátékosoknak kijjebb kell húzódni a palánk
alól. A pálya méretét szélességben 1 m-rel, hosszában
2 m-rel megnövelik. A csapathibák számát 8-ról 7-re csökkentik. A hetedik
csapathiba utáni büntetés megváltozik, az egy és még egy szabályt vezetik be,
azaz a játékos csak akkor jogosult a második büntetődobásra, ha az elsőt
bedobta. Eltörlik a három a kettőért szabályt. Ha a hibát kétpontos dobójátékos
ellen követik el, két büntetődobás jár, ha hárompontos dobó ellen, akkor
három büntetődobás a büntetés. Az edző elleni technikai hiba büntetését
szigorúbbá teszik: a két büntetődobáson felül a vétlen csapat oldalbedobással
folytathatja a játékot. 1986-tól minden szándékos és kizáró hibát,
melyet egy pályán lévő játékos követ el, a két vagy három büntetődobáson
felül, a másik csapat javára adott oldalbedobással büntetnek. A szabály
célja, hogy a szigorúbb büntetéssel csökkentsék az egyre gyakrabban előforduló
ilyen jellegű hibákat. 1990-ben eltörlik a büntetődobás és
oldalbedobás közti választás lehetőségét, valamint a játékfázis fogalmát. Nem
korlátozzák az egy támadásban elérhető pontok száma. A játékvezetőknek meg
kell határozniuk az elkövetett hibák sorrendjét, és végrehajtani a
büntetődobásokat abban a sorrendben, ahogyan történtek. Ezzel megszűnik a
büntetések komplikált számítása, minden sokkal egyszerűbb és érthetőbb
mindenki számára. A büntetők helyett oldalbedobás nem választható. Az edzők, csapatkísérők egyre gyakrabban
szaladnak be a pályára hogy egy-egy ítéletet megvitassanak. Ennek
megakadályozására bevezetik a csapatpad területét. Abban az esetben, ha a
csapatpadon ülők közül valaki elhagyja ezt a területet technikai hiba
ítélhető az edző ellen. Ezen felül, ha valaki a csapatpad területét elhagyja,
amikor verekedés tör ki, azonnal ki kell zárni a játékból. A játékvezetőknek mindkét térfélen kell
kezelniük a labdát. A bedobó játékos – miután a játékvezető átadta neki a
labdát – az oldalvonal mentén nem mozoghat egy normál lépésnél többet.
Büntetődobáskor a labdáért ugró hat játékos abban a pillanatban léphet a
szigorított területre, amint a labda elhagyta a büntetődobó játékos kezét. Egy teljesen új szabályt vezetnek be. A
játékvezetők helyesbíthetnek bizonyos tévedéseket a büntetődobások
végrehajtásával, valamint az eredménnyel kapcsolatban. 1994-ben az egész szabálykönyvet átszerkesztik.
A 2×20 perces félidejű és a 4×12 perces negyedekből álló mérkőzés is egyaránt
elfogadott. A bedobást mindig a határvonalon kívülről ahhoz a ponthoz
legközelebb kell elvégezni, ahol a szabálysértés történt. Így az alapvonalról
is történik bedobás, kivéve az alapvonal közvetlen palánk mögötti szakaszát.
A dobómozdulat, levegőben levő játékos esetén, ismét addig tart, amíg a
játékos le nem érkezik a földre. A lépésszabályt teljesen újra fogalmazzák.
Az elsőként talajra érkező láb lesz a támaszláb, nem a hátul lévő láb, mint
ez korábban volt. A játék egyik igen látványos mozdulatát, amikor
a támadónak a gyűrű fölé ívelik a labdát és az bezsákolja, lehetővé teszik,
azaz a támadó játékos érintheti a labdát a gyűrű szintje felett leszálló
ágban, amennyiben átadás történt. A szándékos hiba fogalmát sportszerűtlen
hibára változtatják. A játékvezetők nem ítélhetnek sportszerűtlen hibát
csupán azért, mert egy játékos a mérkőzés utolsó perceiben követi el, hogy
megállítsa a mérkőzésórát. A sportszerűtlen hibát azonos módon kell megítélni
a mérkőzés első percétől az utolsóig. Eltörlik az egy és még egy
szabályt: helyette 2 büntetőt dobnak. A kizáró hiba büntetését azzal szigorítják,
hogy ha játékost, edzőt vagy a csapatpad személyei közül valakit kizárnak a
játékból, annak a mérkőzés végéig az öltözőben kell tartózkodnia, vagy
amennyiben úgy dönt, elhagyhatja az épületet. Büntetődobáskor csak 6 játékos
ugorhat a lepattanó labdáért: a büntetődobó sáv menti helyközökben felálló
három védő és két támadó, valamint a büntetődobó játékos. A többi négy
játékos a meghosszabbított büntetővonal és a hárompontos vonal mögött helyezkedhet
el. Játékszabály "A szabálykönyvet újra
átrendezik kissé, még logikusabb elrendezésben. A szövegezést és annak
szerkezetét tovább javítják, hogy könnyebben olvasható és értelmezhető legyen.
A kivételeket és a kereszthivatkozásokat minimálisra csökkentik. Olyan új szabályokat vezetnek
be az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve, mely tovább ösztönzi a
támadójátékot és a játékot dinamikusabbá és látványosabbá teszi. Azokat a szabályozásokat,
melyek nem jellemzően, hanem csak ritkán fordulnak elő a mérkőzésen, törlik. Három játékvezetős rendszer
Ahogy e modern játék
gyorsasága, a játékosok atlétikussága fejlődik, egyre inkább szükségessé
válik a harmadik játékvezető jelenléte a pályán. Ez a játékvezetőknek, mint
csapatnak, nagy segítséget jelent a pálya teljes felügyeletének, illetve az
ítélkezés következetességének fenntartásában. Az új szabályokban lehetővé
teszik, hogy a főbb FIBA eseményeken alkalmazzák a három játékvezetős technikát,
melyhez az amerikai NCAA (egyetemi) bajnokság játékvezetői technikáját veszik
át. A nemzeti szövetségek maguk dönthetik el, alkalmaznak-e három
játékvezetőt a bajnokságaikban. Egyéb szintű mérkőzéseken továbbra is a két
játékvezetős rendszer marad alkalmazásban. Edzők: kötelességek és jogok A korábbi szabályok csak a
vezető edzők számára tették lehetővé, hogy a mérkőzés folyamán állva
maradjanak. Az új szabályokban ez a jog
kiterjed már a segédedzőre is, de csak arra az esetre, ha a vezető edző ül.
Továbbra sem lehet a két edzőnek egyidejűleg állva maradnia. Játékidő, döntetlen eredmény, hosszabbítások
Az egyik legfőbb változás a
játékidő szabályozásában történt. Mostantól a mérkőzés 4 negyedből áll. Az
első és második, illetve a harmadik és negyedik negyed között két perc
szünetet, a félidőben 15 perces szünetet kell tartani. A labda játékhelyzetei
A labda feldobásnál akkor válik
élővé, amikor egyik ugró játékos szabályosan elüti. A mérkőzés vagy
valamelyik negyed is hivatalosan akkor kezdődik, amikor a feldobásnál először
szabályosan elüti valamelyik ugró játékos a labdát. Feldobás
A labdát csak két esetben kell
a két érintett játékos között feldobni: ha olyan kettős hiba történt, melynek
büntetése feldobás, vagy amikor tartott labdát ítélnek. Minden egyéb esetben bármely
két ellenfél játékos ugorhat, de csak olyan két játékos, akik a pályán
voltak, amikor a feldobást ítélték. Amikor a labda fennakad a kosár
tartóján minden esetben feldobást kell ítélni. Így azonos lett a szabályozás
a játék közben, illetve a bedobásból fennakadt labdára. Hogyan játszanak a labdával
Eddig a lábnak a térd, illetve
az alatti részével nem lehetett szándékosan érinteni a labdát. Most ezt
kiterjesztették a láb térd feletti részére is. A labda véletlenszerű érintése
a láb bármely részével továbbra sem szabálysértés. A kosár és értéke
Amikor a labda alulról jut a
kosárba, mostantól függetlenül attól, hogy vétlenül vagy szándékosan történt,
szabálysértésnek számít, és a vétlen csapat alapvonali bedobásával
folytatódik a játék. Ez a változás is azért történt, hogy az egyébként
rendkívül ritkán előforduló esetnek egyféle szabályozása legyen. Bedobás Bedobáskor szabályos a palánk
felső éle felett átdobni a labdát. Ismét minden esetre azonos szabályozás elérése volt a cél. Kosárra dobó játékos
Az a játékos, aki feldobásból
az ellenfél kosara felé üti a labdát, kosárra dobó játékosnak számít. Holtidő
A csapat terhére írt holtidő mindig
egy perces időtartamú. Már nem lehet korábban folytatni a játékot akkor sem,
ha a holtidőt kérő csapat előbb kész a játékra. A játékidő 4x10 percesre való
változásával összhangban: egy-egy holtidő engedélyezhető egy csapatnak
negyedenként az első három negyedben és kettő a negyedik negyedben, valamint
egy minden egyes esetleges hosszabbításban. A holtidő lehetőség akkor
kezdődik, amikor a holtidőt kérő csapat kosarat kapott. A holtidő lehetőség
akkor fejeződik be, amikor a labda a bedobást végrehajtó játékos
rendelkezésére áll. Nincs már az a megkötés, hogy a jegyző csak abban az
esetben jelezheti a holtidő kérést, ha azt azelőtt jelentették be, mielőtt a
labda a dobó kezét elhagyta. Ha a játékvezető megszakítja a
mérkőzést, mindkét csapatnak lehetősége van a holtidőre. Csere
Az új szabályok még egy
cserelehetőséggel bővültek. A 4. negyed vagy hosszabbítás
utolsó két percében amelyik csapat ellen kosarat értek el cserélhet, feltéve,
hogy a cserét azelőtt kérték, mielőtt a labda élővé válna a kosarat követően.
Ha a kosarat kapott csapat cserélt, az ellenfél is cserélhet. Ha a játékvezető megszakítja a
mérkőzést, mindkét csapatnak lehetősége van a cserére. Szabálysértések
A játékvezetőknek szem előtt
kell tartaniuk és mérlegelniük kell a következő alapelveket: -A szabályok szellemét és
szándékát, valamint a játék egységének megtartását. - Következetesség az egységes
szemlélet alkalmazásában minden mérkőzésen, szem előtt tartva a résztvevő
játékosok képességét, természetét és viselkedését a mérkőzés folyamán. - Következetesség a mérkőzés
kézben tartása és folyamatossága közötti egyensúly fenntartásában, megérezve,
hogy a résztvevők mire törekednek, és azt ítélni, ami megfelelő a
mérkőzésnek. A hibákra megadott elvek
érvényessé válnak szabálysértésre is. Azonban az előny/hátrány elv nem
érvényes az összes szabálysértésre. 8 másodperces szabály A mérkőzés felgyorsítása
érdekében azt az időt, amely alatt a csapatnak a védőtérfélről a támadó
térfélre kell juttatnia a labdát, 10-ről 8 másodpercre csökkentették. 24 másodperces szabály A 2000-es szabályokban a támadó
időt, mely alatt a labdát birtokló csapatnak kosárra dobást kell
megkísérelnie, szintén csökkentették. Az új szabályok szerint ez az idő 30-ról
24 másodpercre csökkent, abban a reményben, hogy ezzel is fokozni lehet a
mérkőzés tempóját. Annak a csapatnak, amelyik az
élő labdát birtokolja a pályán, kosárra dobást kell megkísérelnie. A
dobójátékos kezét a labdának el kell hagynia mielőtt a 24 másodperces
készülék megszólal, és a labdának érintenie kell a gyűrűt vagy kosárba kell
jutnia. Ha kosárra dobás történt, és a
24 másodperces készülék megszólal miközben a labda a dobó kezét elhagyva már
a levegőben van, minden labda- és kosárakadályozásra vonatkozó rendelkezés
érvényben van, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a labda nem jut a kosárba.
Ha a labda a kosárba jut, a kosár érvényes. Ha a labda elhagyta a
dobójátékos kezét, és a 24 másodperces készülék megszólal: A labda azonnal holttá válik,
amikor nem jut kosárba, vagy szabályosan érinti egy játékos. Ebben az esetben
24 másodperces szabálysértés történt. Bedobást kell ítélni a vétlen csapat
javára. Labdaakadályozás és kosárakadályozás
Az eddigi labdaakadályozás
fogalmát két részre osztották: A labdaakadályozás fogalma azt
a szabálysértést jelenti, amikor a labdát érintik a gyűrű szintje felett,
miután az leszálló ágába került, vagy érintette a palánkot. Minden egyéb
szabálysértést, mely a labda kosárba jutását akadályozza kosárakadályozásnak
hívunk. A korábbi szabály, amikor egy
játékos mozgásba hozza a gyűrűt vagy a palánkot, megakadályozva a labda
kosárba jutását, megváltozott. Ha a játékvezető megítélése szerint a gyűrű
vagy a palánk - akár véletlen, akár szándékos - mozgásba hozása megakadályozza
a labda kosárba jutását, kosárakadályozásnak kell tekinteni, és két vagy
három pontot kell ítélni a kosárra dobási kísérlet helyétől függően. E
cselekedetért már nem kell technikai hibát ítélni. Kettős hiba
Szükségessé vált tisztázni
néhány holtlabda időszak alatt előforduló játékhelyzetet, amikor egy csapat
jogosulttá válik egy bedobás elvégzésére. Ha kettős hiba történik egy
holtlabda időszak alatt, amikor már egy csapat jogosulttá vált a határvonalon
kívüli bedobásra, miután a játékvezetők bemutatták a vétkes játékosok számát
a jegyzőasztalnál, a játék e bedobásra jogosult csapat bedobásával
folytatódik. Ha kettős hiba történik, amikor
egy csapat birtokolja a labdát, új 24 másodpercet nem kell adni. Játékos általi technikai hiba
A FIBA alapvető változtatásra
szánta el magát a játékos által elkövetett technikai hibák tekintetében. A
büntetése 1 büntetődobásra és azt követő oldalbedobásra változott. Ennek
következtében a sportszerűtlen technikai hiba fogalmát törölték. A játék szünetében elkövetett
játékos általi technikai hiba továbbra is két büntetődobás maradt. Csapathibák
A csapathibák szabályát is a 4
negyedes játékidőhöz igazították. Miután egy csapat 4 hibát
követett el egy negyedben, minden további játékos által elkövetett hibáért az
ellenfél két büntetődobáshoz jut. A hosszabbításokat a negyedik negyed
folytatásának kell tekinteni. Ha egy csapat a fenti
büntetőszabály hatálya alá került már, amikor egy szabálytalanságot követően
bedobásra jogosult, majd a bedobás végrehajtása előtt egy játékos személyi
hibát vét, akkor ez úgy tekintendő, mint labdát birtokló csapat által
elkövetett hiba, s a büntetések (két bedobás) kiegyenlítésének következtében
feldobással kell folytatni a játékot. Különleges helyzetek
A különleges helyzetek szabályt
kiterjesztették a szabálysértésekből adódó büntetésekre is. Amikor egy
szabálysértést követően "A" csapat bedobásra válik jogosulttá, ez a
bedobás szintén beszámít a büntetések kiegyenlítésébe, amennyiben
"A" csapat olyan hibát vét, amelyért bedobás a büntetés. Ebben az
esetben a mérkőzést feldobással kell folytatni. Minden egyéb elv a
kiegyenlítésekkel és az időrendben való végrehajtással kapcsolatban
változatlan maradt. Helyesbíthető tévedések
A helyesbíthető tévedések közül
egy esetet, amikor a büntetődobásokat nem a helyes kosárra végzik el,
töröltek, mondván, hogy az soha nem fordul elő. Az igazságosabb szabályozás
érdekében két új kivételt illesztettek be: Ha a tévedés jogos büntetődobás
megítélésének elmulasztása vagy a büntetődobásnál nem a megfelelő játékos
kijelölése volt és a tévedés bekövetkezte óta nem történt változás a
labdabirtoklásban, a mérkőzés a helyesbítés után úgy folytatódik, mint
bármely normál büntetődobást követően. Ha a tévedés jogos
büntetődobás(ok) megítélésének elmulasztása volt, és ha ugyanaz a csapat a
tévesen megítélt labdabirtoklás után kosarat szerzett, akkor a tévedést
figyelmen kívül kell hagyni. Jegyzőkönyv
A jegyzőkönyvet a fenti változásokkal
(játékidő, csapathibák, holtidők) összhangba hozva átalakították. |