Műugrás
A műugrósportban különbség van
a tulajdonképpeni műugrás és a toronyugrás között. A műugrás körébe tartoznak
a víz színétől számított 1 vagy 3 méter magas, rugalmas deszkáról végrehajtott
ugrások. A toronyugrás 5 vagy 10 méter magas merev elugróhelyről végzett
ugrások gyűjtőneve. Az ugrások felosztása: helyből,
rohammal és (toronyugrásnál) kézenállásból végzett ugrások. Másik felosztás: előreugrások
(a vízzel szemben állva a víz felé végzett ugrások); hátraugrások (a víznek
háttal állva a víz felé végzett ugrások); Auerbach-ugrások (a vízzel szemben
állva a deszka irányába végzett ugrások és forgások); delfinugrások (a víznek
háttal állva a deszka irányába végzett ugrások és forgások); szaltóugrások (a
vízszintes tengely körül végzett forgás, amely lehet előre vagy hátra);
csavarugrások (hossztengely körül végzett forgások). Az ugrások végezhetők: nyújtott
testtel (az elugrástól a befejezésig a test nyújtott) ; csukamozdulattal (az
elugrás után a törzs a nyújtott lábhoz hajlítva, a kéz oldalt vagy a csípőhöz
szorítva) ; felhúzott térdekkel (a térdben hajlított lábat átölelve, az ugró
"összegömbölyíti" magát). A vízbeérkezés mindig nyújtott
testtel történik. A vízbeérkezéskori testhelyzet szerint megkülönböztetünk
talpas- és fejesugrásokat. Mű- és toronyugrásban az a
győztes, aki szebben és tökéletesebben hajtja végre az ugrásokat. Az
igazságos eredmény megállapítása érdekében az ugrásokat nehézségi fokok
szerint csoportosítják, és ennek megfelelő szorzószámmal értékelik. Ez annyit
jelent, hogy a pontozóbírák által adott pontérték átlagát meg kell szorozni
az ugrás nehézségi fokát kifejező számmal (nehézségi együttható). A szorzat
jelenti az ugrás végleges pontértékét. A fontosabb szabályokat a
következőkben foglaljuk össze. Minden ugrónak a verseny
megkezdése előtt 3 nappal a versenytitkársághoz 4~ példányban be kell
nyújtania hivatalos nyomtatvány-űrlapon (géppel vagy tintával kitöltve) az
általa végrehajtandó ugrások jegyzékét. Ebben szerepelnie kell: - az ugráscsoportnak, az ugrás
számának és pontos elnevezésének a FINA (Nemzetközi Úszószövetség) táblázata
szerint: - az elugrás módjának (helyből
vagy rohammal) - az ugrás végrehajtási
módjának (nyújtva, csukamozdulattal, felhúzott térdekkel) - az elugróhely magasságának - az ugrás nehézségi
együtthatójának (szorzószám) A kötelező (előírt), valamint a
korlátozott nehézségi fokú ugrásokat nem lehet ismételni. A versenybíróság döntőbíróból,
pontozóbírákból és két titkárból áll. A bírók által adott pontértékeket
mindig ugyanazon sorrendben kell az első titkárnak bediktálni, aki azokat
beírja a táblázatba, majd törli a legmagasabb és a legalacsonyabb
pontértéket. A titkároknak egymástól
függetlenül kell megállapítaniuk a megmaradó pontszámok átlagértékét,
megszorozni a nehézségi együtthatóval és az így kialakult pontszámot
eredményként a jegyzékbe beírni. (A számolási műveletet a világversenyeken
újabban már számítógépek végzik, de az emberi ellenőrzés természetesen
változatlan.) Az a versenyző a győztes, aki a
legtöbb pontot érte el. Ha két vagy több versenyző ugyanazt a pontszámot
kapta, a kötelező (előírt) ugrásoknál vagy a korlátozott nehézségi fokú
ugrásoknál elért pontösszeg alapján kell megállapítani a sorrendet. Ha így is
holtverseny alakul ki, akkor a kötelező (előírt) vagy a korlátozott nehézségi
fokú ugrások közül a legmagasabb nehézségi fokú ugrásért kapott pontszám
alapján kell dönteni. Az értékelésnél csak az ugrás
kivitelezését kell bírálni, az alapállás elfoglalását nem. A következő
mozzanatokat kell értékelni : roham, elugrás, technika, könnyedség a repülés
közben, merülés. A rohamnak folyamatosnak,
egyenesnek és határozottnak kell lennie. A rohammal végzett ugrásoknál a
versenyzőnek mind a deszkán, mind a toronyban legkevesebb négy lépést kell
tennie, beleértve az elugrást egy vagy páros lábbal. Amennyiben a versenyző
négynél kevesebb lépéssel ugrik, a döntőbíró a bírák által adott értékből 2-2
pontot levon. A kézállásból végrehajtott
ugrásoknál a versenyzőknek nyugodt, kiegyensúlyozott kézállásból kell
indulniuk; testük legyen nyújtott. Ha a versenyző a nyújtott kézállásban nem
áll elég határozottan, a bírák 1-től 3 pontig levonnak az ugrás értékéből. Ha
a felmenetel a kézállásba az első kísérletre nem sikerül, az ugrás értékéből
2 pontot kell levonni. Az ugrást a bíráknak úgy kell pontozni, mintha a
kézállás az első kísérletre sikerült volna, és a döntőbíró vonja le a
sikertelen első kísérlet miatti 2 pontot. Ha a versenyzőnek a kézállást
második kísérletre sem sikerül elvégeznie, az ugrást sikertelennek kell
minősíteni. A merülésnek minden esetben
függőlegesen vagy a függőlegest megközelítően kell megtörténnie, miközben a
törzsnek, a lábnak teljesen nyújtva kell lennie. Minden olyan ugrásnál,
amelynél a merülés fejjel lefelé történik, merülésnél a karokat a test
meghosszabbításaként nyújtva kell tartani, a kezek egymást érintik a fej
felett. (Pontosabban: a merülés irányát tekintve ezúttal a fej alatt.) Az
olyan ugrásoknál viszont, amelyeknél a merülés lábbal történik, a merülésnél
a kezet nyújtott karral - könyökben nem hajlítva - a felső lábszárakra kell
helyezni. Ha a merülésnél a kar nem az
előírt tartásban van, a bíráknak 1-3 pontot kell levonniuk az ugrás
értékéből. Ha a kar olyan ugrásnál, amelynél a merülés lábbal történik, a fej
felett van merüléskor, az ugrást "nem kielégítő"-nek kell
minősíteni. Az ilyen ugrásért adható legmagasabb pontszám 4,5. A deszkának a víz tükrétől l,
illetve 3 m magasságban kell lennie. Hossza legkevesebb 4 méter, szélessége legalább
50 cm. A deszkát egész hosszában kókuszszőnyeggel kell fedni, kivéve az olyan
alumínium vagy műanyag deszkát, amelynek szőnyeg nélküli használatát a
műugró-bizottság engedélyezte. Az ugrótoronynak szilárdnak,
legkevesebb 2 m szélesnek és kókuszszőnyeggel borítottnak kell lennie. A 10
m-es torony hossza 6 m-nél, a 7,5 és
5 m-es torony hossza pedig 5 m-nél kevesebb nem lehet. A műugrás - férfiaknak és
nőknek egyaránt - 5 előírt (kötelező) és 5 szabadon választott ugrásból áll.
A kötelező ugrások a következők: fejesugrás előre és hátra, Auerbach-fejes,
delfinfejes, félcsavar előre. A férfi toronyugróverseny 10
szabadon választott ugrásból áll, amelyek; közül hatnak a nehézségi
együtthatói összesen legfeljebb 11 pontot tehetnek ki. Négy ugrás nehézségi
fok korlátozása nélkül választható. Az ugrásokat mindkét sorozatban különböző
csoportokból kell kiválasztani. Az ugrásokat 5 vagy 10 m-es toronyból kell
végrehajtani. A női toronyugróverseny 6
szabadon választott ugrásból áll, amelyek közül háromnak a nehézségi
együtthatója összesen legfeljebb 5,5 pontot tehet ki. További három ugrás a nehézségi együttható korlátozása
nélkül választható. Az ugrásokat mindkét sorozatban különböző csoportokból
kell kiválasztani. Az ugrások 5 vagy 10 m-es toronyból végezhetők. |