Ökölvívás
Az ökölvívás célja, hogy a
szemben álló küzdők az ököI szabályos ütőfelületével a testnek a szabályok
által meghatározott területére minél több ütést helyezzenek el. Az ökölvívás
céljából kitűnik, hogy legfontosabb technikai, elemei az ütések, de emellett
nagyfontosságúak a védések is. Nemcsak azért, mert a sikeres védésekkel az
ütésekkel szerzett fölényt biztosítani lehet, hanem, mert azokkal megkíméljük
a test fizikai és lelki erejét. Mindezeken felül. a védések következtében
olyan helyzetek adódnak, amelyeket az ökölvívók sikeres ütésekkel
használhatnak ki. Az előbbiekből következik, hogy
az ökölvívó a küzdelem feltételeinek~ akkor tud megfelelni, ha elsajátítja az
ökölvívás technikáját, annak egyszerű', és az egyéniségének megfelelő
összetett formáit. Ezzel párhuzamosan az ökölvívónak meg kell tanulnia a
technikának a helyzetekhez mért ésszerű alkalmazását, vagyis a taktikát is. Felszerelések
Az ökölvívók a versenyekre
rendszeres és állandó edzéseken, edző irányításával készülnek fel. Az edzések
szakszerűen felszerelt edzőteremben folynak. Az edzéshez, a gyakorláshoz
szükséges eszközök: a szorító, amelyben a küzdelem gyakorlása folyik,
homokzsák, homokkörte, pontlabda, ütőpárna, tetőszerkezetes labda; mindezeken
az ütéseket gyakorolják, továbbá tükör, amely előtt az ökölvívók technikai
mozgásukat ellenőrzik. Az edzéseken szükséges felszereléshez még hozzá
tartozik a medicinlabda és az ugrókötél. A medicinlabdával végrehajtott
gyakorlatok erősítik a test izomzatát az ugrókötél-gyakorlatokkal pedig
nemcsak a láb mozgékonyságát lehet nagymértékben növelni, hanem a
vitálkapacitást is. A felszereléshez tartozik a nagyobb méretű kesztyű és a
homokzsákütő kesztyű is. Nem hiányozhat a fejvédő sem, amelyet a szorítóban
folyó edzőmérkőzéseken használnak az ököl- vívók, hogy az esetleges
sérüléseket megelőzzék. Az ökölvívó egyéni felszerelése
az edzés és a verseny során csak annyiban különbözik, hogy az edzést a
versenyzők többnyire melegítőruhában végzik, amely a testet óvja a hirtelen
lehüléstől, emellett versenyen nem viselhetnek fejvédőt. Az ökölvívó szabályos öltözéke:
magasszárú, sarok nélküli cipő, rövidszárú nadrág, ujjatlan felsőmez, amely a
nadrág övének színétől különbözik, bandázs és mélyütésvédő. A
versenyöltözéken szíjazott, fémből stb. készült, sérülést elő- idéző tárgy
(csat, gomb, biztosítótű, nyaklánc stb.) viselése tilos. Szabályokról-röviden
Az ökölvívás szabályai - a sportszerűség
megtartása mellett - elsősorban a küzdőfelek testi épségét vannak hivatva
biztosítani. A szabályok megtartását a szorítóban működő vezetőbíró ellenőrzi
és kötelessége megakadályozni, hogy túlságosan egyoldalú küzdelem alakuljon
ki. A pontozóbírák egymástól
függetlenül működnek és befolyástól mentesen, a versenyzők teljesítménye
alapján kötelesek a győztest meghatározni. A pontozóbírák minden menetben 20
teljes pontot adnak a jobbik versenyzőnek, az ellenfél teljesítményét pedig
teljesítménye arányában kevesebb ponttal értékelik. Értékelni kell minden
olyan ütést, amely az ellenfél testének elülső részét az öv vonalán felül
találja. A pontozóbírónak egyenlő pontszám esetén is meg kell határoznia a
győztes személyét, tehát döntetlen eredményt nem hozhat ki. A mérkőzés
döntetlenül olyankor végződhet, amikor a pontozók száma páros, és egyik felük
az egyik, másik felük a másik versenyzőt jelöli győztesnek (pl. 4 pontozó
közül kettő az "A", kettő pedig a "B" versenyzőt jelöli győztesnek). A mérkőzéseket szorítóban
rendezik. A szorító négyzet alakú, amelyet négy, megfelelően a talajhoz
rögzített oszlopon kifeszített kötélsor határol. A kötélsorok által határolt
terület 4,90 X 4,90 m-nél kisebb, illetve 6,10 X 6,10 m-nél nagyobb nem
lehet. A szorító talaj át nemezlappal és arra helyezett ponyvával kell
borítani. A kesztyűk súlya 228 grammnál
(8 uncia) könnyebb nem lehet. Ütni csakis a kesztyű elülső, párnázott
részével szabad. Ez az ún. ütőfelület. A versenyt orvosi vizsgálat és
mérlegelés előzi meg. A versenyzők abban a súlycsoportban versenyezhetnek,
ahová tartoznak. Az amatőr ökölvívók 11 súlycsoportba vannak besorolva. (Lásd
a következő oldalon) A lemérlegelt versenyzőket sorsolás útján párosítják. Az amatőr mérkőzések 3 X 3
perces menetekből állnak. A menetek között egyperces pihenő van. Minden versenyzőt egy segéd
kísérhet a szorítóhoz, aki a menetek előtt és a szünetekben a versenyzőt a
küzdelemre előkészíti, felüdítéséről gondoskodik és tanácsokkal látja el. A
szorítón kívül még egy kisegítő (második segéd) működhet. A mérkőzés
meneteinek számát, azok időtartamát, valamint a menetek közötti egyperces
időt az időmérő bíró méri.
A mérkőzés befejezést nyerhet: a.) kiütéssel, amikor az egyik
versenyző 10 mp-en belül nem képes folytatni a küzdelmet b.) pontozással, amikor a
pontozók többsége valamelyik ökölvívót győztesnek jelöli meg. Ha a döntetlen
eredményt el akarják kerülni (pl. olimpiai és Európa-bajnokságok alkalmával),
páratlan számú pontozóbíró (5, esetleg 7) működik c.) leléptetéssel, amikor a
vezetőbíró valamilyen oknál fogva (sérülés, erőfölény) az egyik versenyzőt
lelépteti d.) feladással, amikor a
versenyző vagy segédje a mérkőzést feladja. A versenyző úgy jelzi a feladást,
hogy álló helyzetben egyik kezét feltartja, a szorítósegéd pedig a törülköző
bedobásával e.) kizárással, ha valamelyik
versenyzőt a vezetőbíró súlyos szabálytalanság miatt diszkvalifikálja. A vezetőbíró mindkét versenyzőt
lelépteti, ha a szorító használhatatlan állapotba kerül, vagy olyan
körülmények állnak elő, hogy nem lehet a mér kőzést folytatni. Az ökölvívás szabálytalanságai:
övön aluli ütés; övön aluli lefogás; térddel vagy lábbal való rúgás; ütés
(vagy lökés) fejjel, vállal, alkarral, könyökkel; az ellenfél fojtogatása;
ütés nyitott kesztyűvel a kesztyű belső
részével, csuklóval, vagy a kézfej élével, oldalával. Szabálytalan minden olyan ütés,
amely hátulról éri az ellenfelet, különösképpen a tarkó- és a veseütés. Tilos
lefelé ütni (kalapácsütés) és fonákütést használni (visszakézről ütni). Nem
szabad az egyik kézzel a kötelet fogni és a másikkal ugyanakkor ütni, de
tilos a kötelek igénybevétele bármilyen formában. Szabálytalan az ellenféllel
birkózni, fejjel vagy testtel az ellenfélre támaszkodni, az ellenfelet
átkarolni, tolni, lökni vagy megfogni, illetve ellendíteni. Súlyos
szabálytalanság a földre vagy a kötelekre rogyott ellen felet bántalmazni
"Állj!" ("Stop!") vezényszó után. Tilos a küzdelem
folytatását jelző vezényszó ("Box!") előtt az ellenfelet megütni.
Tilos az ellen felet megfogni, megmarkolni. Szabálytalan az ellenfél övön
aluli lehajlás, ún. mélyhajlás is. A szabálytalanságot elkövető
ökölvívót a vezetőbíró, ha nem súlyos az eset, figyelmezteti. Szándékos vagy
ismételt szabálytalanság esetén a vezető bíró megállítja a küzdelmet, és a
vétkest meginti. Egy mérkőzés folyamán egy versenyzőt csak kétszer lehet
meginteni. A második megintés után, ha a versenyző ismételten szabálytalanságot
követ el, le kell léptetni. Súlyos szabálytalanságért megintés nélkül,
azonnali leléptetés jár. Leütés következik akkor, ha az
ökölvívó ütés következtében úgy rogy a földre, hogy nemcsak két lábával,
hanem más testrészével is érinti a talajt, vagy tehetetlenül a kötelekre
támaszkodik. A védekezésre képtelen ökölvívó is leütöttnek tekintendő.
Leütésnek számít a véletlen esés és ebből származó sérülés is. Leütésnél a
vezetőbíró köteles 8-ig számolni még akkor is, ha a leütött versenyző 8 előtt
küzdőképes állapotba kerül. Ilyen esetben 8 után engedélyt ad a mérkőzés
folytatására. Ha a leütött ökölvívó 8-nál sem tudja a mérkőzést folytatni, a
vezetőbíró tovább számol. Tíznél befejezi a számolást és a mérkőzést
kiütéssel befejezettnek nyilvánítja. Mérkőzés előtt és
eredményhirdetés után a küzdőfelek kötelesek egymással kezet fogni. Az ökölvívás kimondottan harcos
jellegű küzdősport. Éppen ezért fizikailag a test minden részét egyaránt
erőteljesen igénybe veszi, annak egyenletes és arányos erősödését, illetve
fejlődését elősegíti. A mérkőzéseken elég gyakran
előfordulhatnak sérülések is. A szabályok szigorú megtartása esetén azonban
ezek a legcsekélyebbre korlátozhatók. Egyébként szigorú előírás, hogy
ökölvívó-mérkőzést orvos jelenléte nélkül nem szabad lefolytatni. Az ökölvívás jellemnevelő
hatása is igen nagy. Erősen fejleszti a bátorságot és az akaraterőt, növeli
az egészséges önbizalmat, gyors gondolkodásra, lélekjelenlétre,
fájdalomtűrésre, valamint kitartásra nevel. A sportszerűen lő és gondolkodó
ökölvívó sohasem él vissza erejével, öklöző tudásával! |