Ökölvívás

 

 

 

Az ökölvívás célja, hogy a szemben álló küzdők az ököI szabályos ütőfelületével a testnek a szabályok által meghatározott területére minél több ütést helyezzenek el. Az ökölvívás céljából kitűnik, hogy legfontosabb technikai, elemei az ütések, de emellett nagyfontosságúak a védések is. Nemcsak azért, mert a sikeres védésekkel az ütésekkel szerzett fölényt biztosítani lehet, hanem, mert azokkal megkíméljük a test fizikai és lelki erejét. Mindezeken felül. a védések következtében olyan helyzetek adódnak, amelyeket az ökölvívók sikeres ütésekkel használhatnak ki.

 

Az előbbiekből következik, hogy az ökölvívó a küzdelem feltételeinek~ akkor tud megfelelni, ha elsajátítja az ökölvívás technikáját, annak egyszerű', és az egyéniségének megfelelő összetett formáit. Ezzel párhuzamosan az ökölvívónak meg kell tanulnia a technikának a helyzetekhez mért ésszerű alkalmazását, vagyis a taktikát is.

 

 

Felszerelések

 

Az ökölvívók a versenyekre rendszeres és állandó edzéseken, edző irányításával készülnek fel. Az edzések szakszerűen felszerelt edzőteremben folynak. Az edzéshez, a gyakorláshoz szükséges eszközök: a szorító, amelyben a küzdelem gyakorlása folyik, homokzsák, homokkörte, pontlabda, ütőpárna, tetőszerkezetes labda; mindezeken az ütéseket gyakorolják, továbbá tükör, amely előtt az ökölvívók technikai mozgásukat ellenőrzik. Az edzéseken szükséges felszereléshez még hozzá tartozik a medicinlabda és az ugrókötél. A medicinlabdával végrehajtott gyakorlatok erősítik a test izomzatát az ugrókötél-gyakorlatokkal pedig nemcsak a láb mozgékonyságát lehet nagymértékben növelni, hanem a vitálkapacitást is. A felszereléshez tartozik a nagyobb méretű kesztyű és a homokzsákütő kesztyű is. Nem hiányozhat a fejvédő sem, amelyet a szorítóban folyó edzőmérkőzéseken használnak az ököl- vívók, hogy az esetleges sérüléseket megelőzzék.

 

Az ökölvívó egyéni felszerelése az edzés és a verseny során csak annyiban különbözik, hogy az edzést a versenyzők többnyire melegítőruhában végzik, amely a testet óvja a hirtelen lehüléstől, emellett versenyen nem viselhetnek fejvédőt.

 

Az ökölvívó szabályos öltözéke: magasszárú, sarok nélküli cipő, rövidszárú nadrág, ujjatlan felsőmez, amely a nadrág övének színétől különbözik, bandázs és mélyütésvédő. A versenyöltözéken szíjazott, fémből stb. készült, sérülést elő- idéző tárgy (csat, gomb, biztosítótű, nyaklánc stb.) viselése tilos.

 

 

Szabályokról-röviden

 

Az ökölvívás szabályai - a sportszerűség megtartása mellett - elsősorban a küzdőfelek testi épségét vannak hivatva biztosítani. A szabályok megtartását a szorítóban működő vezetőbíró ellenőrzi és kötelessége megakadályozni, hogy túlságosan egyoldalú küzdelem alakuljon ki.

 

A pontozóbírák egymástól függetlenül működnek és befolyástól mentesen, a versenyzők teljesítménye alapján kötelesek a győztest meghatározni. A pontozóbírák minden menetben 20 teljes pontot adnak a jobbik versenyzőnek, az ellenfél teljesítményét pedig teljesítménye arányában kevesebb ponttal értékelik. Értékelni kell minden olyan ütést, amely az ellenfél testének elülső részét az öv vonalán felül találja. A pontozóbírónak egyenlő pontszám esetén is meg kell határoznia a győztes személyét, tehát döntetlen eredményt nem hozhat ki. A mérkőzés döntetlenül olyankor végződhet, amikor a pontozók száma páros, és egyik felük az egyik, másik felük a másik versenyzőt jelöli győztesnek (pl. 4 pontozó közül kettő az "A", kettő pedig a "B" versenyzőt jelöli győztesnek).

 

A mérkőzéseket szorítóban rendezik. A szorító négyzet alakú, amelyet négy, megfelelően a talajhoz rögzített oszlopon kifeszített kötélsor határol. A kötélsorok által határolt terület 4,90 X 4,90 m-nél kisebb, illetve 6,10 X 6,10 m-nél nagyobb nem lehet. A szorító talaj át nemezlappal és arra helyezett ponyvával kell borítani.

 

A kesztyűk súlya 228 grammnál (8 uncia) könnyebb nem lehet. Ütni csakis a kesztyű elülső, párnázott részével szabad. Ez az ún. ütőfelület. A versenyt orvosi vizsgálat és mérlegelés előzi meg. A versenyzők abban a súlycsoportban versenyezhetnek, ahová tartoznak. Az amatőr ökölvívók 11 súlycsoportba vannak besorolva. (Lásd a következő oldalon) A lemérlegelt versenyzőket sorsolás útján párosítják.

 

Az amatőr mérkőzések 3 X 3 perces menetekből állnak. A menetek között egyperces pihenő van.

 

Minden versenyzőt egy segéd kísérhet a szorítóhoz, aki a menetek előtt és a szünetekben a versenyzőt a küzdelemre előkészíti, felüdítéséről gondoskodik és tanácsokkal látja el. A szorítón kívül még egy kisegítő (második segéd) működhet. A mérkőzés meneteinek számát, azok időtartamát, valamint a menetek közötti egyperces időt az időmérő bíró méri.                                      

 

Súlycsoportok

kilogramm felett

kilogrammig bezárólag

 

 

 

papírsúly

45

48

légsúly

48

51

harmatsúly

51

54

pehelysúly

54

57

könnyűsúly

57

60

kisváltósúly

60

63,5

váltósúly

63,5

67

nagyváltósúly

67

71

középsúly

71

75

félnehézsúly

75

81

nehézsúly

81

 

 

 

                                                                                                                                                                    

A mérkőzés befejezést nyerhet:

a.) kiütéssel, amikor az egyik versenyző 10 mp-en belül nem képes folytatni a küzdelmet

b.) pontozással, amikor a pontozók többsége valamelyik ökölvívót győztesnek jelöli meg. Ha a döntetlen eredményt el akarják kerülni (pl. olimpiai és Európa-bajnokságok alkalmával), páratlan számú pontozóbíró (5, esetleg 7) működik

c.) leléptetéssel, amikor a vezetőbíró valamilyen oknál fogva (sérülés, erőfölény) az egyik versenyzőt lelépteti

d.) feladással, amikor a versenyző vagy segédje a mérkőzést feladja. A versenyző úgy jelzi a feladást, hogy álló helyzetben egyik kezét feltartja, a szorítósegéd pedig a törülköző bedobásával

e.) kizárással, ha valamelyik versenyzőt a vezetőbíró súlyos szabálytalanság miatt diszkvalifikálja.

 

A vezetőbíró mindkét versenyzőt lelépteti, ha a szorító használhatatlan állapotba kerül, vagy olyan körülmények állnak elő, hogy nem lehet a mér kőzést folytatni.

 

Az ökölvívás szabálytalanságai: övön aluli ütés; övön aluli lefogás; térddel vagy lábbal való rúgás; ütés (vagy lökés) fejjel, vállal, alkarral, könyökkel; az ellenfél fojtogatása; ütés nyitott kesztyűvel a kesztyű belső részével, csuklóval, vagy a kézfej élével, oldalával.

 

Szabálytalan minden olyan ütés, amely hátulról éri az ellenfelet, különösképpen a tarkó- és a veseütés. Tilos lefelé ütni (kalapácsütés) és fonákütést használni (visszakézről ütni). Nem szabad az egyik kézzel a kötelet fogni és a másikkal ugyanakkor ütni, de tilos a kötelek igénybevétele bármilyen formában. Szabálytalan az ellenféllel birkózni, fejjel vagy testtel az ellenfélre támaszkodni, az ellenfelet átkarolni, tolni, lökni vagy megfogni, illetve ellendíteni. Súlyos szabálytalanság a földre vagy a kötelekre rogyott ellen felet bántalmazni "Állj!" ("Stop!") vezényszó után. Tilos a küzdelem folytatását jelző vezényszó ("Box!") előtt az ellenfelet megütni. Tilos az ellen felet megfogni, megmarkolni. Szabálytalan az ellenfél övön aluli lehajlás, ún. mélyhajlás is.

 

A szabálytalanságot elkövető ökölvívót a vezetőbíró, ha nem súlyos az eset, figyelmezteti. Szándékos vagy ismételt szabálytalanság esetén a vezető bíró megállítja a küzdelmet, és a vétkest meginti. Egy mérkőzés folyamán egy versenyzőt csak kétszer lehet meginteni. A második megintés után, ha a versenyző ismételten szabálytalanságot követ el, le kell léptetni. Súlyos szabálytalanságért megintés nélkül, azonnali leléptetés jár.

 

Leütés következik akkor, ha az ökölvívó ütés következtében úgy rogy a földre, hogy nemcsak két lábával, hanem más testrészével is érinti a talajt, vagy tehetetlenül a kötelekre támaszkodik. A védekezésre képtelen ökölvívó is leütöttnek tekintendő. Leütésnek számít a véletlen esés és ebből származó sérülés is. Leütésnél a vezetőbíró köteles 8-ig számolni még akkor is, ha a leütött versenyző 8 előtt küzdőképes állapotba kerül. Ilyen esetben 8 után engedélyt ad a mérkőzés folytatására. Ha a leütött ökölvívó 8-nál sem tudja a mérkőzést folytatni, a vezetőbíró tovább számol. Tíznél befejezi a számolást és a mérkőzést kiütéssel befejezettnek nyilvánítja.

 

Mérkőzés előtt és eredményhirdetés után a küzdőfelek kötelesek egymással kezet fogni.

 

Az ökölvívás kimondottan harcos jellegű küzdősport. Éppen ezért fizikailag a test minden részét egyaránt erőteljesen igénybe veszi, annak egyenletes és arányos erősödését, illetve fejlődését elősegíti.

 

A mérkőzéseken elég gyakran előfordulhatnak sérülések is. A szabályok szigorú megtartása esetén azonban ezek a legcsekélyebbre korlátozhatók. Egyébként szigorú előírás, hogy ökölvívó-mérkőzést orvos jelenléte nélkül nem szabad lefolytatni.

 

Az ökölvívás jellemnevelő hatása is igen nagy. Erősen fejleszti a bátorságot és az akaraterőt, növeli az egészséges önbizalmat, gyors gondolkodásra, lélekjelenlétre, fájdalomtűrésre, valamint kitartásra nevel. A sportszerűen lő és gondolkodó ökölvívó sohasem él vissza erejével, öklöző tudásával!

 

 

Vissza a főoldalra