|
Rúdugrás Általános feltételek Bemelegítés a
versenyhelyen 1.) A versenyszám
megkezdése előtt a verseny színhelyén az indulók bemelegítő kísérleteket
tehetnek. A dobószámok esetében ezeket a kísérleteket a kisorsolt
versenysorrendben, mindig versenybírói felügyelet mellett kell végrehajtani. 2.) Miután a
versenyszám elkezdődött a versenyzők nem használhatják gyakorlás céljára: a.) a nekifutó-
és elugróhelyet vagy b.) a
dobószereket és/vagy c.) a dobókört,
illetve a dobószektort, sem szerrel, sem szer nélkül. Jelzések Valamennyi olyan
ügyességi számban, ahol nekifutót használnak, a segédjelzéseket azon kívül
kell elhelyezni, kivéve a magasugrást, ahol a jelek lehetnek a nekifutón. Egy
versenyző egy vagy két - a rendezők által biztosított vagy jóváhagyott -
jelzést használhat, amely segíti a nekifutásban és az elugrásban. Ha a
szervező bizottság nem biztosít jelzéseket, a versenyző használhat öntapadó
szalagot, de kréta vagy egyéb letörölhetetlen anyag használata nem
megengedett. Kísérleti
sorrend A versenyzők
kísérleteinek sorrendjét sorsolással kell megállapítani. Ha selejtező is van,
a döntőhöz új sorsolást kell tartani (lásd még a következő 5. pontot). Kísérletek 1.) A magas- és
rúdugrás kivételével valamennyi ügyességi számban, ha nyolcnál több induló
van, minden versenyzőnek van három kísérlete, és a legjobb nyolc érvényes
eredményt elérőnek további három. Ha holtverseny alakul ki az első három
ugrás után a nyolcadik helyen, azt a leírtak szerint el kell dönteni. Ha a versenyzők
száma nyolc vagy annál kevesebb, mindannyiuknak hat kísérlete van. Az utolsó három
sorozatban - mindkét fenti esetben - az előző három ugrás során elért
helyezésekhez képest fordított sorrendben kell a kísérleteket végrehajtani. 2.) A magas- és a
rúdugrás kivételével a versenyzőknek sorozatonként nem lehet egynél több
jegyzőkönyvezett kísérletük. 3.) Az IAAF
tagszövetségei közötti találkozók ugró- és dobószámaiban a kísérletek számát
lehet csökkenteni, de ebben a találkozó előtt kell megegyezni. Selejtezők 1.) Az ügyességi
számokban selejtezőt kell tartani, ha a versenyzők száma túl nagy ahhoz, hogy
egyetlen fordulóban (döntő) megfelelően le lehessen bonyolítani a versenyt.
Amennyiben selejtezőre kerül sor, ezen valamennyi versenyzőnek részt kell
vennie, és meg kell szereznie a továbbjutás jogát. A selejtezőben elért
eredmény nem része a tulajdonképpeni versenynek. 2.) A
versenyzőket két vagy több csoportra kell osztani. Ha nincs rá lehetőség,
hogy a csoportok egyidőben és azonos feltételek mellett versenyezzenek, a
csoportoknak közvetlenül egymás után kell megkezdeniük a selejtezőt. 3.) Ha a verseny
három napnál hosszabb, a magas- és rúdugróversenyek selejtezői, illetve
döntői közé ajánlatos egy pihenőnapot beiktatni. 4.) A továbbjutás
feltételeit, a selejtező szinteket és a döntőben részt vevők számát a
szervező bizottság a kijelölt technikai küldöttel együtt határozza meg. A
versenyeken legalább tizenkét versenyzőnek kell döntőbe kerülnie. 5.) A selejtezők
során - kivéve a magas- és a rúdugrást - a versenyzők legfeljebb három
kísérletet tehetnek. Az a versenyző, aki teljesítette a selejtező szintet,
nem folytathatja tovább a selejtező versenyt. 6.) A magas- és rúdugró
selejtezőkön azoknak a versenyzőknek, akik három egymást követő sikertelen
kísérlet miatt még nem estek ki, folytatniuk kell a versenyt, a selejtező
szintként megállapított magasságon történő utolsó kísérletig. Az a versenyző,
aki teljesítette a selejtező szintet, nem folytathatja tovább a selejtező
versenyt. 7.) Ha az előre
meghatározott selejtező szintet senki sem vagy nem a szükséges számú
versenyző éri el, a döntő résztvevőit további versenyzőkkel kell kiegészíteni
erre a létszámra a selejtezőben elért teljesítményük alapján. 8.) Ha a magas-
és rúdugrás selejtezői egyidejűleg zajlanak, ajánlatos a magasságemeléseket
mindkét csoportnak egyszerre végrehajtani. Ugyancsak ajánlatos a két
csoportot hasonló erősségűvé alakítani. Akadályozás Ha egy versenyzőt
kísérlete során bármilyen okból akadályoztak, a vezetőbírónak joga van
részére újabb kísérletet engedélyezni. Késlekedés
(kísérleti idők) 1.) Annak a
versenyzőnek, aki ügyességi számban indokolatlanul késlelteti kísérlete
megkezdését, számolnia kell azzal, hogy kísérletének elvégzését nem
engedélyezik, és érvénytelenként jegyzőkönyvezik. A vezetőbíró döntésén múlik
- minden körülmény figyelembevételével -, hogy mi az indokolatlan késlekedés. Az erre kijelölt
versenybírónak jeleznie kell a versenyzőnek, hogy a kísérlet megtételéhez
biztosítottak a körülmények, és az engedélyezett kísérleti idő ekkor
kezdődik. Amennyiben ezt követően a versenyző úgy dönt, hogy nem tesz
kísérletet, a kísérleti idő leteltével "érvénytelen" bejegyzés
kerül a jegyzőkönyvbe. Ha a megengedett
idő lejártának pillanatában a versenyző már megkezdte a kísérletet, annak
elvégzését engedélyezni kell. Általában nem
szabad túllépni az alábbi időket: 2.) a.) Magas-,
távol- és hármasugrás, súlylökés, kalapács- és diszkoszvetés, illetve
gerelyhajítás: 1 perc. b.) Rúdugrás: 1
perc 30 mp. Az idő akkor kezdődik, amikor az állványokat a versenyző előzetes
kérésének megfelelően beállították. További igazítás miatt nem lehet a
kísérleti időt meghosszabbítani. c.) A magas- és
rúdugróversenyek döntő szakaszában (de a többpróba versenyeknél nem), amikor
már csak 2-3 versenyző marad versenyben egy magasság után, magasugrásnál az
előbbi időt 2 percre, rúdugrásnál 3 percre kell növelni. Ha már csak egy
versenyző marad, az előbbi idők magasugrásnál 5 percre, rúdugrásnál 6 percre
növekednek. d.) Egy versenyző
két egymást követő kísérlete között - rúdugrásnál és magasugrásnál, ha még
több mint hárman vannak versenyben, illetve a többi ügyességi számban a
versenyzők számától függetlenül - a fenti (a) és (b) pontokban megadott
időket a rúdugrásnál 3 percre, a többi ügyességi számban 2 percre kell
növelni. Ez a többpróba versenyekre ugyanígy vonatkozik. Megjegyzés: A
kísérleti időt mutató órát úgy kell elhelyezni, hogy a versenyzők jól
láthassák. Amennyiben nincs mód óra felállítására, egy versenybírónak 15
másodperccel a kísérleti idő lejárta előtt sárga zászló felemelésével (vagy
más módon) kell jeleznie. Távollét a
verseny alatt Az ügyességi
versenyszámoknál, a verseny alatt, versenybíró engedélyével és kíséretével a
versenyző elhagyhatja a versenyszám közvetlen környezetét. A verseny
helyének megváltoztatása Az illetékes
vezetőbíró bármely versenyszám helyét megváltoztathatja, ha úgy ítéli meg,
hogy a körülmények azt indokolják. A helyszínváltoztatást lehetőleg egy
sorozat befejezése után kell végrehajtani. Megjegyzés: A
szél erejének vagy irányának megváltozása nem elégséges indok a versenyszám
helyének megváltoztatására. Holtversenyek Az ügyességi
számokban, a magas- és rúdugrás kivételével, holtverseny esetén a versenyzők
második legjobb eredménye dönt, vagy további holtversenynél a harmadik és így
tovább. Ha ezek után még
mindig holtverseny állna fenn, és az az első helyet érinti, az azonos
eredményt elért versenyzők azonos sorrendben további kísérletet tesznek, amíg
döntés nem születik. Eredmény A versenyzők
legjobb eredményét kell a végső sorrend megállapításánál figyelembe venni,
beleértve azt az eredményt is, amelyet az első helyen kialakult holtverseny
eldöntése során értek el. Magasba ugrások Általános
feltételek A verseny
megkezdése előtt a szám főbírójának közölnie kell a versenyzőkkel a
kezdőmagasságot és a magasságemeléseket, amelyet addig a magasságig kell
alkalmazni, amíg már csak egy versenyző marad versenyben, és megnyerte azt,
vagy az első helyen holtverseny alakul ki. Kísérletek 1.) A versenyző a
főbíró által előzetesen kihirdetett bármely magasságon kezdhet ugrani, és
bármely további magasságon folytathatja a versenyt. A magasságtól függetlenül
három egymást követő sikertelen kísérlet után az ugró kiesik a versenyből,
kivéve azt az esetet, ha az első helyen kialakult holtversenyt kell
eldönteni. A jelen szabály
értelmében a versenyző egy bizonyos magasságon (az első vagy a második
sikertelen kísérlet után) lemondhat a második vagy a harmadik kísérletéről,
és joga van egy következő magasságon ugrani. Ha a versenyző
egy bizonyos magasságon kihagy egy ugrást, ezen a magasságon már nincs joga
újabb kísérlethez, kivéve azt az esetet, ha az első helyen kialakult
holtversenyt kell eldönteni. 2.) A versenyben
egyedül maradt versenyző addig ugorhat, amíg el nem veszti a további
versenyzéshez való jogát. 3.) Amíg még
többen vannak versenyben, a.) a lécet miden
sorozat után magasugrásnál legalább 2 cm-rel, rúdugrásnál legalább 5 cm-rel
kell emelni, és b.) a léc
emelésének mértéke nem lehet növekvő. Ez a szabály nem vonatkozik arra az
esetre, ha a még versenyben lévő ugrók megegyeznek abban, hogy világcsúcs
magasságon tesznek kísérletet. Abban az esetben,
ha egy versenyző már megnyerte a versenyt, a továbbiakban - egyeztetve az
illetékes versenybíróval vagy vezetőbíróval - az ő kívánsága szerint kell
emelni a lécet. Megjegyzés: A
többpróba versenyekre ez nem vonatkozik. A többpróba
versenyein minden magasságemelés a magasugrásnál egységesen 3 cm, a
rúdugrásnál egységesen 10 cm. Mérések 1.) A magasságot
egész centiméterekben, merőlegesen kell mérni, a talajszinttől az ugróléc
felső részének legalacsonyabb pontjáig. 2.) A léc
magasságát minden emelés után, még az ugrások megkezdése előtt ellenőrizni
kell. Ha a lécet csúcsmagasságra teszik, mindig ellenőrizni kell a mérést, és
minden újabb csúcskísérlet előtt, ha a legutolsó mérés után hozzáértek a
léchez, újra ellenőrizni kell a magasságot. Megjegyzés: A
verseny kezdete előtt a versenybíróknak gondoskodniuk kell arról, hogy a léc
alsó és elülső részét megjelöljék, és így az ennek megfelelően mindig
ugyanabban a helyzetben kerüljön fel a tartókra. Ugróléc Az ugróléc
készülhet üvegszálas, fémes vagy egyéb erre alkalmas anyagból. A léc: - keresztmetszete (kivéve a
két végét): kör alakú, - teljes hossza: - magasugrásnál: 4,00 m (+-2
cm), - rúdugrásnál: 4,50 m (+-2
cm), - legnagyobb tömege: - magasugrásnál: 2 kg, - rúdugrásnál: 2,25 kg, - átmérője (a kör keresztmetszetű
részen): 30 mm (+-1 mm). A léc három részből, a középső hengerből és az állványok
tartóin való elhelyezést biztosító, 30-35 mm széles, 15-20 cm hosszú két
végdarabból áll. A félkör vagy négyzet keresztmetszetű végdaraboknak
keménynek, sima felületűnek kell lenniük, és nem vonhatók be gumival vagy más
olyan anyaggal, amely növeli a felületek közötti súrlódást. A tartókra helyezett léc nem térhet el az egyenes vonaltól, és
a maximális belógása a magasugrásnál 2 cm, a rúdugrásnál 3 cm lehet. A léc rugalmasságát a következőképpen lehet ellenőrizni: ha egy
3 kg-os súlyt akasztunk a tartókra helyezett léc közepére, a
magasugrásnál legfeljebb 7 cm-t, a rúdugrásnál maximum 11 cm-t lóghat be. Holtversenyek A holtversenyeket az alábbiak szerint kell eldönteni: 1.) Az a versenyző ér el jobb helyezést, akinek azon
magasságon, amelyen a holtverseny keletkezett, kevesebb kísérlete volt. 2.) Ha még mindig fennáll a holtverseny, az a versenyző kerül a
másik elé, aki az egész versenyben az utolsó átugrott magasságig (azt is
beleértve) kevesebb sikertelen kísérletet tett. 3.) Ha a holtverseny továbbra is fennáll: (i) Amennyiben az első helyről van szó, a holtversenyben lévő
versenyzőknek még egy ugrásuk van a legalacsonyabb magasságon, amelyen
valamelyikük elvesztette versenyzési jogát (kiesett). Ha a holtverseny ezek
után sem dőlt el, a lécet emelni kell, ha ez a kísérlet sikeres, illetve
süllyeszteni, ha sikertelen volt: a magasugrásnál 2 cm-rel, a rúdugrásnál 5
cm-rel. Ez esetben minden magasságon csak egy kísérletet végezhetnek a
versenyzők, amíg a holtverseny el nem dől. A holtverseny eldöntéséért való
ugrásokat minden magasságon végre kell hajtani. (lásd az 1. példát) Magasugrás - 1. példa A főbíró által a verseny előtt kihirdetett magasságok: 175 cm,
180 cm, 184 cm, 188 cm, 191 cm, 194 cm, 197 cm, 199 cm
(ii) Ha nem az első helyezést kell eldönteni, a versenyzők
holtversenyben maradnak. (lásd a 2. példát) Magasugrás - 2. példa
Az A, B, C és D versenyző egyaránt átugrotta a 194 cm-t. A holtverseny eldöntésének szabálya szerint, mivel a
"D" versenyző a második kísérletre teljesítette a 194 cm-es
magasságot, míg a többiek harmadszorra, a "D" versenyző nyerte a
versenyt. A többiek továbbra is holtversenyben állnak, ezért a rontott
kísérletek számát 194 cm-ig - az utolsó átugrott magasságig - kell figyelembe
venni. "C"-nek több hibája van, mint "A"-nak és
"B"-nek, így ő a negyedik. "A" és "B" még
mindig holtversenyben áll, amit a szabály értelmében nem döntünk el, vagyis
két második helyezett van. Rúdugrás Versenyzési szabályok 1.) A versenyzők kérhetik az állványok vagy tartók előre vagy
hátra mozgatását a szekrény felső szegélye belső élétől, illetve annak
meghosszabbításától a nekifutó irányában legfeljebb 40 cm, a leérkezőhely
irányában legfeljebb 80 cm távolságra. Az ugrók a verseny kezdete előtt kötelesek tájékoztatni az
illetékes versenybírót, hogy első kísérletükhöz milyen helyzetbe kérik az
állványokat beállítani, és ezeket az értékeket fel kell jegyezni a
jegyzőkönyvbe. Ha a versenyző ezt követően bármilyen változtatást kíván,
azonnal tájékoztatnia kell a versenybírót, még mielőtt az állványokat az
általa előzetesen megadott helyzetbe beállították volna. Ennek elmulasztása
esetén a kísérleti időt el kell indítani. Megjegyzés: A szekrény felső szegélye belső élének vonalában, a
nekifutó tengelyére merőlegesen 1 cm széles fehér vonalat lehet húzni. Ezt a
vonalat az állványok külső széléig kell meg hosszabbítani. 2.) A versenyző ugrását sikertelennek kell tekinteni, ha a.) az ugrás után a léc nem marad a tartókon, mert a versenyző
leverte; b.) testének bármely részével vagy a rúddal érinti a szekrény
hátsó felső élének függőleges síkja mögötti területet, beleértve a
leérkeződombot is, anélkül, hogy előbb átugrotta volna a lécet; c.) a talaj elhagyása után az alul levő kezét a felül levő fölé
helyezi, vagy a felül levővel feljebb fog a rúdon; d.) a versenyző ugrás közben a kezével vagy ujjaival
szándékosan visszateszi a tartókról leeső lécet. Megjegyzés: Nem számít hibás kísérletnek, ha a versenyző bárhol
átlépi a nekifutót szegélyező fehér vonalat. 3.) A jobb fogás érdekében megengedett, hogy a versenyzők a
kezüket vagy a rudat valamilyen tapadó anyaggal bekenjék. Tilos a kéz vagy az ujjak bekötése, kivéve ha az nyílt seb
takarására szükséges. 4.) A rudat senki nem érintheti mindaddig, amíg az a léctől
visszafelé nem esik. A rúd megérintése a visszaesés előtt - abban az esetben
ha a vezetőbírónak az a véleménye, hogy közbeavatkozás nélkül a rúd leverte
volna a lécet - sikertelen kísérletnek számít. 5.) Ha a versenyző rúdja kísérlet közben eltörik, ugrása nem
számít sikertelennek. Nekifutó 1.) A nekifutáshoz legalább 40 m-t kell biztosítani, de ha a
körülmények engedik, a nekifutó legalább 45 m legyen. A nekifutó szélessége
legalább 1,22 m, legfeljebb 1,25 m lehet, és mindkét oldalt 5 cm széles fehér
vonallal kell határolni. 2.) A nekifutó keresztirányú lejtése nem haladhatja meg az
1:100-hoz, míg a nekifutás irányában az 1:1 000-hez arányt. Felszerelések 1.) A szekrény. A rúd megtámasztása a felugráshoz úgynevezett szekrényben
történik, amely valamilyen erre alkalmas merev anyagból készül. A szekrényt a
nekifutóval egy szintbe kell süllyeszteni, hossza - a fenék belső lapján
mérve - 1 m, a nekifutó felé eső nyílása 60 cm, és a leérkezőhely felé
fokozatosan 15 cm-re szűkül. A szekrénynek a nekifutó szintjén mért hosszát
és a hátsó fal mélységét a szekrény alja és a hátsó fal által bezárt 105°-os
szög határozza meg. A szekrény alja az elülső részétől kezdve fokozatosan lejt a
nekifutó szintjétől mért 20 cm-es mélységig, melyet a hátsó fallal való
találkozási pontnál ér el. Az oldalfalak a szekrény hátsó faláig érnek, és az
aljával körülbelül 120°-os szöget bezárva kifelé dőlnek. Ha a szekrény fából van, fenekét a nekifutó felől 80 cm
hosszúságban 2,5 mm-es fémlemezzel kell bevonni. 2.) Az állványok. Bármilyen típusú kellőképp szilárd léctartó
állvány használható. A versenyzők védelme érdekében javasolt az állványok
alapjának fémszerkezetét erre alkalmas puha anyaggal borítani. 3.) A léctartók. A léctartó csapoknak lehetővé kell tenniük,
hogy amennyiben az ugró vagy a rúd a léchez ér, az könnyen le tudjon esni a
leérkezőhely irányába. A csapokon semmiféle bevágás vagy vájat nem lehet,
maximális átmérőjük végig egységesen 13 mm. A csapok megengedett legnagyobb
hosszúsága az állványtól 75 mm. Az állványnak 35-40 mm-rel kell magasabbnak
lennie a tartók szintjénél. A két léctartó csap vagy meghosszabbított tartó közötti
távolság legalább 4,30 m és legfeljebb 4,37 m legyen. A léctartók nem vonhatók be gumival vagy más olyan anyaggal,
amely növeli a léctartók és a léc közötti súrlódást, továbbá nem lehet rajtuk
semmiféle rugós szerkezet. Megjegyzés: Sérülési veszélyt jelent, ha az ugró az állványok
talpának fémszerkezetére esik, ezért a léctartó csapokat az állványokhoz
rögzített meghosszabbított tartókra lehet helyezni, így az állványok
távolabbra kerülnek, anélkül hogy hosszabb lécre lenne szükség. Rúd A versenyzők használhatják saját rúdjukat, amellyel egy másik
versenyző csak a tulajdonos hozzájárulásával ugorhat. A rúd bármilyen anyagból vagy különböző anyagok összetételéből
készülhet, hossza és átmérője bármilyen méretű lehet, de a felületének
simának kell lennie. A rúd egyenletes vastagságban betekercselhető legfeljebb
kétrétegű, sima felületű ragasztószalaggal. Ez a korlátozás nem vonatkozik a rúd alsó végére, ahol egy
körülbelül 30 cm-es szakaszon védőbevonat alkalmazható, hogy óvja a rudat,
amikor a szekrénybe tűzik. Leérkezőhely 1.) A leérkezőhelynek legalább 5x5 m nagyságúnak kell lennie. A
leérkezőhely szekrény körüli oldalai 10-15 cm-re legyenek a szekrény
széleitől, és körülbelül 30°-os szögben emelkedve dőljenek kifelé. 2.) A szabadtéri
versenyekre vonatkozó szabályok, előírásait kell alkalmazni a következő
pontok kivételével. Nekifutó 1.) A nekifutó szélessége
1,22-1,25 m, határoló vonalait jól láthatóan kell kijelölni. 2.) A nekifutó
felületének alapja szilárd vagy felfüggesztett építmény esetén (pl. a
gerendaállványzatra erősített faemelvénynél) rugózás nélkülinek kell lennie. 3.) A versenyző a körpálya lejtőjéről is kezdheti a nekifutást, de biztosítani kell, hogy az utolsó 40 m a nekifutó síkjában legyen. |