Súlyemelés

 

 

 

A súlyemelés nemcsak erősport. Technikája egészen speciális. Más sportágaknál csak saját testsúlyával kell számolnia a versenyzőnek, és technikai készségét is ehhez kell mérnie. Viszont a súlyemelő gyakran a saját testsúlyát kétszeresen meghaladó súllyal dolgozik. Ez a túlzottnak is nevezhető fizikai követelmény komoly technikai igények elé állíja a versenyzőket.

 

A súlyemelés technikáját általános fizikai törvények határozzák meg.

 

A versenygyakorlatok lényege: a gravitációs erőt közömbösíteni, és a súlyzót a szabályoknak megfelelő helyzetbe hozni. A végrehajtás két szempont figyelembevételével történik: az elérhető legnagyobb gyorsasággal és a lehető legrövidebb úton. Az első szempont megvalósítása az illető versenyző húzóerején, rugalmasságán, robbanékonyságán múlik. A második szempont, a legrövidebb úton történő emelés, a gyakorlat függőleges irányú végrehajtását igényli.

 

A súlyemelés három versenygyakorlatból (fogásnemből) áll: kétkaros nyomás, szakítás és lökés.

 

 

Nyomás

 

Túlnyomórészt fizikai erőre alapozott, kétütemű gyakorlat. A súlyemelő beáll a versenydobogón vízszintesen előtte fekvő súlyzó mögé, és azt tetszés szerinti fogással megragadva, technikai könnyítésekkel (ollózás, terpesz, beülés) mellre veszi, és mielőbb igyekszik felvenni a tulajdonképpeni nyomáshelyzetet, amely teljesen nyújtott lábat és mozdulatlan testet jelent. Ennek megtörténte után a vezetőbíró tapsjelére a súlyzót a kar segítségével a feje fölé nyomja - a lehetőségekhez képest mozdulatlan testtel -, a két kar teljes kinyújtásáig. A súlynak a bírói jelzés elhangzása után folyamatosan, megállás nélkül kell haladnia a kar teljes kinyújtásáig. A gyakorlatot csak a két kar végzi. A nyomás mindennemű segítése - akár lábbal vagy törzzsel stb. - tilos. A gyakorlat abban az esetben is szabálytalan, ha a súlyzó felfelé haladtában megáll, vagy a versenyző a gyakorlat közben a talpát vagy a sarkát megemeli. A befejezett gyakorlat után a bíró jelzést ad a súly letételére, amelyet a gyakorlat elbírálása és bírói ítélete követ.

 

 

Szakítás

 

Együtemű, főleg technikai követelményű gyakorlat, amely az erőn kívül nagy gyorsaságot, robbanékonyságot és ügyességet kíván. A versenyző a számára legmegfelelőbb beállás és fogás után a súlyzót egyetlen lendülettel viszi a befejező állásba, amely nyújtott karral történő fej fölötti helyzetet jelent. A gyakorlat közben az általa választott könnyítő részmozdulatokat végezheti (ollózás, beülés). Az ollózás és beülés célja megrövidíteni a súlyzó útját, egyben a gyakorlat időtartamát is, és elősegíteni az erő gazdaságosabb kihasználását. A három versenygyakorlat közül ez igényli a legnagyobb technikai képzettséget. Edzői tapasztalatok szerint a tökéletes technikával szakító versenyző a harmadik versenygyakorlatban, a lökésben is megállja a helyét.

 

A versenyző akár az ollózással, akár a beüléssel kiszakított súlyt a feje fölött nyújtott karral rögzíti, majd felállás után elfoglalja a körülbelüli alapállást és mozdulatlanul várja a bíró "le!" jelzését. Ennek elhangzása után a súlyzót visszahelyezi a dobogóra.

 

Az alapállásnál a versenyző lába ugyan tetszőleges távolságban, de párhuzamosan, a lábfejek egymással egy vonalban kell, hogy legyenek. A gyakorlat befejezése után a megkívánt alapállás viszont nem lehet tökéletes, hiszen a láb helyzetét a versenyző sem felállás közben, sem annak befejezése után ellenőrizni nem tudja. Ennél fogva egy-két centiméteres eltérés megengedhető.

 

 

Lökés

 

Kétütemű, jórészt technikai gyakorlat. A súlyhoz való beállás hasonló az előző két gyakorlatéhoz. A versenyző a súlyzó felvétele után biztos állásba helyezkedik, majd térdrugózással, amelyet ismét ollózás követ, a súlyzót a fej fölé löki és azt nyújtott karral rögzíti egészen a bíró "le!" jelzéséig.

 

 

Bíráskodás

 

A gyakorlatokat a versenyeken három bíró értékeli. A vezetőbíró (a három bíró egyike) a versenyzővel szemben, attól kb. 3 m távolságra foglal helyet. Szerepe csak annyiban különbözik az oldalbírákétól, hogy minden egyes gyakorlat után ő ad engedélyt a súly letételére - amely egyben a gyakorlat befejezése -, azonfelül ő ad tapsjelzést a nyomás megindítására. Az oldalbírák a négyzet alakú dobogó bármelyik átlójának képzeletbeli meghosszabbításában, a dobogón kívül, a versenyzőtől kb. 3 m-re helyezkednek el. Így biztosítható a gyakorlat alapos megfigyelése minden irányból.

 

A bírói értékelés a következőképpen történik. A vezetőbíró "le!" jelzése után mindhárom bíró véleményének megfelelő színű táblát lendít a magasba. (Villanyjelző készülék esetén a megfelelő színű kapcsolót használja.) Az elfogadott gyakorlatot fehér, a rossznak ítéltet pedig piros színű táblával (lámpával) jelzik. A versenygyakorlat akkor érvényes, ha azt legalább két bíró elfogadja.

 

A súlyemelő által elért és az összetett versenyben a helyezését eldöntő eredményét - amelyet olimpiai összetett, vagy egyszerűen összetett eredménynek neveznek - a következőképpen számítják ki: a három versenygyakorlatban elért legmagasabb, bíróilag elfogadott teljesítményt összeadják. Ez jelenti a versenyző hivatalos végeredményét. (Pl. nyomás 95, szakítás 100, lökés 130 kg, az összteljesítmény 95+ 100+ 130 = 325 kg.) 1969 óta az egyes fogásnemekben is külön eredményt hirdetnek a nagy versenyeken (VB, EB).

 

Csapatversenyeknél a helyezések eldöntése kétféleképpen történhet: az egyes súlycsoportokban elért helyezések szerinti pontozás alapján; testsúlylevonásos formában, amikor az egyes versenyzők összteljesítményéből levonják a versenyző mérlegelt testsúlyát. A levonás végrehajtása után megmaradt kg-okat összegezik és a legnagyobb eredményt elért csapat a verseny győztese.

 

 

Felszerelések

 

A súlyemelő versenyfelszerelése a következőkből áll: erős kivitelű, lehetőleg nyers gumitalppal és sarokkal ellátott, magasszárú bőrcipő; egybeszabott, alsó-felsőrész és tetszés szerinti - de rövidujjú - mez; bőrből készült, hátul legfeljebb 10 cm széles deréköv, amely főleg derékbántalmak vagy sérülés esetén könnyíti meg a versenyző munkáját.

 

A tulajdonképpeni küzdőtér (dobogó) 4 X 4 m-es, ehhez hozzá kell adni a versenybíróság, valamint a versenyzők helyszükségletét. Sok induló esetén: a versenytérnek legalább 50 m2-nek kell lennie.

 

A súlyemelősportban használatos sportszerek a következők: 4 X 4 m-es: megfelelő vastagságú, egy vagy több részből álló dobogó. (Edzések céljaira  kisebb méretű is megfelel, de legalább 2 X 2 m szükséges.) Ez a versenyméret 3 azért szükséges, mert a súlyemelőnek azon belül kell elvégeznie a gyakorlatot. Ha a versenyző arról le- vagy kilép, a gyakorlat érvénytelen;

- versenysúlyzó. Két részből áll: a rúdból és a tárcsákból. A rúd különleges keménységű és rugózású acélból készül, teljes hossza 220 cm, átmérője a 28 mm. A tárcsák készülhetnek kovácsolt- vagy öntöttvasból. A tárcsák súlya 1,25; 2,5; 5; 10; 12,5; 15 és 20 kg. A 20 kg-os tárcsákkal felszerelt súlyzó rúdjának távolsága a talajtól 21 cm.

 

A felsorolt tárcsák súlyaiból kitűnik, hogy versenyen a legkisebb súly' különbség 2,5 kg (2 X 1,25 kg) lehet. Tekintettel azonban arra, hogy csúcseredményeket ennél kisebb súlynöveléssel is meg lehet javítani, fontosabb versenyeken kisebb súlyú tárcsák is szükségesek. A rúd és a tárcsák közvetett illesztése golyós-, gördülőcsapágyas vagy (az újabb gyakorlat szerint) bronzperselyes megoldású lehet. Ezek bármelyikének alkalmazása azt jelenti, hogy a súlyzórúd a rá kétoldalt felszerelt tárcsáktól függetlenül, a hossztengely irányában könnyedén mozgatható.

 

A súlyemelők edzéséhez elsősorban versenysúlyzók szükségesek. Vannak azonban egyéb sportszerek is, amelyek a versenyző edzésmunkáját elősegítik, kiegészítik. Ezek a következők: fix tengelyű, 20-30 kg-os kézisúlyzók, amelyekkel - főleg kezdőknél - az alapmozdulatok gyakorolhatók be. Haladó fokú versenyzőknél különböző izomfejlesztő gyakorlatok céljára használhatók; füles vagy középmarkolású, 2-15 kg-os gömbsúlyzók, amelyekkel szintén az erő fejleszthető, valamint a versenygyakorlatok egyes részmozdulatai sulykolhatók; állítható tornapad, amelyen hason vagy hanyatt fekvésben különböző derék- és láberősítő gyakorlatok végezhetők; a különböző izomcsoportok erősítésére alkalmas, ún. erősítőgépek.

 

Ide sorolhatók még a tornatermekben (edzőhelyiségekben) található összes szerek: bordásfal, ugrószekrény, kötél, gyűrű, korlát, nyújtó stb., amelyeknek használata a súlyemelő munkáját eredményesebbé teszik.

 

 

Vissza a főoldalra