|
Számszeríjászat A számszeríjas lövészettel most ismerkedők egy
szemléletes képpel talán könnyebben megértik a számszeríjászat helyét a
lövészsportok között; ez a sport a céllövő íjászat és a kisöbű sportpuskával
űzött puskás sportlövészet között helyezkedik el, s e két „szakaszvégpontnak”
megfelelően magának a számszeríjászatnak is két pólusa van. A puskás
sportlövészethez az un. „MATCH”-számszeríjasok állnak közel, míg a céllövő
íjászathoz a terep-számszeríjászat hasonlít. Sajnos a terepkategória
elnevezés épp az íjászok számára megtévesztő, mivel náluk úgyszintén létezik
terepíjászat, de ennek versenyszabályai merőben mások. Az IAU (Nemzetközi
Számszeríjász Szövetség) 1983-ban vette fel versenyprogramjába ezt az
amerikai eredetű „íjász-stílusú” kategóriát, de az I. Terep-számszeríjász
Világbajnokságra már 1982-ben sor került, melyet a finnországi Mikkeliben
rendeztek. A field – terep – versenymodellekre vonatkozó
általános előírás, hogy az íj megfeszítése kézzel történjék, mindennemű
mechanikai segédeszköz nélkül. Engedményt csak neves mozgássérült sportolók
esetében tesznek. A számszeríj mellső részére szerelt un. kengyel – melybe
lábát helyezve húzza fel az ívet a versenyző – használata megengedett. A terepszámszeríj íve bármilyen biztonságos,
törésbiztos anyagból lehet, s készülhet 1 vagy 2 darabból (2 „félrészből”).
Fémíveknél az anyaghibából bekövetkező esetleges törés miatt, az ívet
biztonsági okokból „köpennyel” kell ellátni. A gyakorlatban – külföldi
terep-számszeríjász versenyeken – jórészt üvegszál erősítésű laminált ívekkel
– ahogy az íjászok nevezik un. reflexekkel – találkozunk. Gyengébb minőségűek
a teljes keresztmetszetükben üvegszál erősítésű ívek, míg a legkorszerűbbek a
carbonszállal erősített reflexek. Az irányzó elem 2 külön elem kell, hogy legyen:
lehet nyílt vagy zárt irányzék. Természetesen a nagyobb találati pontosság
miatt az utóbbi az általános. Vízszintező használata megengedett. A
vízszintező nem más, mint egy megfelelő érzékenységű csöves libella, melyet
kellő foglalatba téve, sokszor a tunelház talprészével egybeépítve gyártanak.
A lövő a diopternyíláson keresztül nemcsak a tunelház koncentrikusságát,
hanem a vízszintező buborékjának a helyzetét is figyeli, ezáltal ellenőrizve
a lövésről-lövésre állandó un. „ferdítést”. A terepszámszeríj előágyának alsó részére
szerelt állítható tenyértámasz az un. gomba használható. A sportszer
súlyozása és az un. kompenzátorok alkalmazása – számbeli korlátozás nélkül –
lehetséges, hacsak azok hossza, helyzete nem zavarja a szomszédos lövőkét és
a felszerelés súlya nem haladja meg a 10 kg-ot. Elektronikus kioldó szerkezete vagy más
elektronikus egysége a terepszámszeríjnak nem lehet. Csigás, un. compound
ívek nem alkalmazhatók a versenymodelleknél. Tilos használni olyan idegre
fűzött elemet, amely a húr megvezetésére szolgálna a törzs vagy vezetősín
mentén. A puskás sportlövészetben ismert – egyik végén
az előágy alsó részére rögzített – szíj használata tilos. A nyílvessző anyaga bármi lehet, de olyan
kialakítású legyen, hogy ne tegye tönkre a vesszőfogót. A nyílhegy átmérője
lehet nagyobb is a vesszőzárénál. A nyílvesszőt tollazni kell, a tollak
mérete és száma nincs előírva. A versenyző minden egyes nyílvesszője
ugyanolyan felépítésű és tollazású legyen. Minden nyílvesszőn szerepelnie
kell a lövő monogramjának, vagy ismertető jelének. A terep-számszeríjász versenyeken a
számszeríjászok – az íjászokhoz hasonlóan – csak álló helyzetből adják le lövéseiket. Az IAU szabályzat ruházatra vonatkozó előírásai
hasonló öltözetet rendelnek el, mint amit az íjászok viselnek, tehát a
hölgyek részére szoknya vagy nadrág és megfelelő blúz illetve felsőrész, míg
a férfiaknak nadrág és hosszú vagy rövid ujjú ing, vagy póló. A ruházat színe
– az egyes klubokra jellemző emblémák, színes sávok kivételével – fehér. Az
érvényes UIT. (Nemzetközi Sportlövő Szövetség) előírásainak megfelelő
lövészsapka itt is viselhető. A puskás versenyzők által viselt lövészkabát,
vagy teljesítményemelési célból párnázott öltözet, lövészkesztyű használata
tilos. A számszeríjász egyszerű sportcipőt viseljen, a
lábbeli ne legyen magas szárú, a boka fölé nem nyúlhat. Az első terep-számszeríjász próbálkozásokra
Amerikában az 1940-es évek első felében került sor. Az IAU amerikai
„hagyományokra” alapozva alakította ki versenyprogramját. A szabadtéri
versenyeken az un. International Round-ot (IR900) lövik a
terep-számszeríjászok. Ezen három lőtávolságból – 65, 50 és 35 m – távonként
30 lövést kell leadni. A számszeríjászok lövéseiket sorozatonként adják le,
ez azt jelenti, hogy a versenyzőknek 3 nyílvesszőt kell kilőnie 3 perc alatt.
A lőtávolságon kívül a 3 perces sorozatonkénti lőidő az, amely lehetetlenné
teszi az íjászversenyekkel való párhuzamos rendezést, az íjászoknál ugyanis 3
nyílvesszőt 2,5 perc alatt kell kilőni. A lőidőt fény- és hangjelzéssel
tudatják a résztvevőkkel. A versenyt a hosszabb távokon kezdik. Az első 65
m-es lőtávolságon 2 belövő sorozat van, míg az 50 és a 35 m-es távokon csupán
1 sorozat, tehát 3 nyílvessző. Világbajnokságokon, kontinentális versenyeken
két „IR-900” fordulót lőnek, két egymást követő napon. A végeredményt a két
fordulóban elért pontszámok összegeként számolják. Ezeken a versenyeken
1985-től a 60 cm. átmérőjű íjászlapot használják. A teremversenyzés is részben FITA (Nemzetközi
Íjász Szövetség) hagyományokat tükröz. A lőtávolságok ugyanis 18 és 25 m.
mint az íjászoknál, valamint 10 m. mint a légfegyveres versenyzőknél. A 18 és
25 m-es távokon 60 lövést adnak le, míg 10 m-ről 40 nyílvesszőt lőnek ki. A
10 m-es lőtávolságon 4 nyilat kell kilőni 4 perc alatt, míg a két hosszabb
távon – a szabadtéren már megszokott – 3 nyílvesszőt, az előírt 3 perc alatt. A teremversenyeken használt céltáblák a
következők: 18 m-es lőtávolságon a 40 vagy 25 cm. átmérőjű
lőlapra, 10 m-es lőtávolságon pedig a 25 cm átmérőjű
céltáblára lőnek. 25 m-en a 60 cm átmérőjű lőlap a szokásos. A számszeríjasok nyíllövedéke kb. fele olyan
hosszú mint az íjászok által használt nyílvessző. Ezért a céltáblák mögött
nagy sűrűségű, tartós, de viszonylag könnyű műanyaghabot, vagy filclemezeket,
illetve szalmát használnak. A versenycélokra készített terepszámszeríj nem
olcsó mulatság, ára 4,500 DM körül van. A számszeríjászat mozgástechnikája A számszeríjászatnak három ága van: a puskás
lövészethez közelebb álló match, az íjász hagyományokat tükröző field és a
vadász versenyként ismert sport. A match-et 10 és 30 m.-re lövik. 10m.-re
álló, 30m.-re álló és térdelő testhelyzetben. A match mozgástechnikája megegyezik
a puskás lövészetben tapasztaltakkal. Az alapelemek érvényesek a field
kategóriában is, de itt az eltérések markánsak. A mozgástechnika elemzésekor
a field-et mutatjuk be. Állás A megfelelő testhelyzet felvétele függ az íjász
anatómiai-biológiai lehetőségeitől. Alapvetően biztonságos, egyensúlyi
helyzetre törekszünk, melyben minél kevesebb a tartáshoz szükséges törzsből
jövő izommunka. Az egyensúlyt egyszerű módon lehet tesztelni: asztal peremén
megnézzük hol van az íj súlypontja. Általában ez szokta jelenteni a
kiindulópontot az alátámasztáshoz, melyet a balkéz végez. Nagyon elől lévő
súlypontnál (ha a lövő mögötte támaszt) lassú, bár helyenként nagy
sebességgel elinduló nyolcasok jelentkeznek a célzásban. A lövő ilyenkor arra
panaszkodik, hogy nem áll meg az íja. Mielőtt a lövő és fegyvere közös súlypontját
kialakítjuk, a fegyveren kell az optimális egyensúlyt megtalálni. Ez
általában a sátorvastól előre terjedő 10-20 cm. Eléggé egyéni. Függ a fegyver
összsúlyától, a lövő fizikai állapotától, a számszeríj technikai
adottságaitól. Az állás akkor jó, ha a fegyvert felvéve a balkéz
támasztásával, a jobb kezet elengedve egyensúlyi helyzetében az íj megmarad
(vállkampó a hónaljban), és ez kényelmes a lövésznek, nem okoz sehol extrém
feszülést vagy fájdalmat, valamint a vízszintező is egyenesen áll. Itt is
fontos a láberő, hiszen egyrészt sokat kell ”sétálni” a vesszőkért, másrészt
szelesebb időjárási körülmények között jóval több izommunkát kell végezni az
egyensúly megtartásához illetve visszanyeréséhez. A billegés (hintázás)
jócskán rontja a lövéseket. Általában merev talpú edzőcipőt vagy a
pisztolylövészethez speciálisan kifejlesztett Auschütz cipőt használják. A
divatos ”air” ”hexalite” ”dinacoil” és egyéb futócipők nem jók, mivel
sarokrészük puha és így a talp lenyomódása nem egyenletes. A felsőtest jobbra
hátra és hátra döntése nem kell, hogy akkora legyen, mint pl. a standard
puskánál. Egyrészt mert itt szélesebb körűek az állítási lehetőségek, tehát
jobban a lövéshez tudjuk igazítani a felszerelést, másrészt a terep
körülmények miatt nem ajánlatos. A test pozíciója Fontos a felhúzás közbeni testhelyzet. Enyhe
térdrugóval, egész testből húzzuk fel a fegyvert. Szigorúan tilos kézerőből
húzni, mert izomhúzódásokat és gerincfájdalmakat okozhat. Ajánlatos mindkét
lábbal a taposóra lépni, mert egylábas felhúzás féloldalas terhelést okozhat.
Lendületesen kihúzható a 41 ill. 43 kg. A tartásnál alapvetően a test hordja
a fegyver súlyát, de a jobb kéz hátrafelé, a váll felé szorítja az íjat. A
bal kéz lehet csupán tartó, de lehet az is hátrahúzó a váll illetve a bal
csípő felé. Fontos az állandóság, bár szelesebb időben a húzás ereje nő,
illetve nagyobb hátrahúzó erőt szoktak alkalmazni a döntő lövéskor is (finálé:
10 lövés, lövésenként 1 perc alatt 1 nyílvessző, táv. 50m., értékelés nem
tizedes). A fejtartás egyenes legyen, nem szabad “belebújni” az íjba, vagy
ferdén rátenni az arcot a áltartóra. Optimális, ha a csőtengely keresztülmegy
a lövész testén. Felállás Lehet alap, nyitott, zárt. Zárt állásban
viszonylag kevesebben lőnek. Kezdőknek itt is az alapállást tanítjuk. Tartás Egyenes. A test súlya a két lábon egyenletesen
oszlik el (kétlábas beállás) vagy a bal lábon terhelődik jobban (egylábas
beállás). A térdek nem feszülnek. A csípő balra előretolt, a gerinc hátra
kismértékben döntött. A bal kéz általában gombán fog. A jobb kéz átmarkolja
az agyat, de a sütő ujj szabadon és “függetlenül !” mozog. (Az elsütés
pillanatában semmi más testrész nem mozdulhat.) A fejtartás egyenes,
álltartóra hajlik. Lehet arccal csak támasztani vagy szorítani. A vessző behelyezése után az íjat nem szabad a
vízszintesnél feljebb emelni (ez elég kényelmetlen biztonsági szabály). Célzás A célzás akkor jó, ha a beállás után a fegyver
a céltáblára mutat és nem kell feszegetni, ami különben szigorúan tilos! A
beállást csukott szemmel lehet ellenőrizni és a szükséges módosítást
át-,beállítással elvégezni. Ezt szakzsargonnal “totyogásnak” hívják, azt
jelenti, hogy a lábfejek igazításával, a terpesz változtatásával keresik meg
a jó pozíciót. A célzáshoz általában ringet vagy felfúrt ringet (üveg) vagy
pöttyöt használunk. A helyes célzásnál minden koncentrikus. A vízszintező
beállítása fontosabb, minthogy a pötty abszolút középen legyen. Minimális
eltolódás a sárgán belül jó vízszintezővel még sárgát eredményez a lövésben.
A vízszintező durva hibája kék vagy annál rosszabb találatot ad. Jó célzás Elméletileg lehet hasábbal is lőni de nem
szokás. A durva célzás alatt van levegőzés, majd egyre kisebb, végül az első
elsütés előtt fél levegővel megáll. A légzés száma egyéni. Általában a
felhúzás után nagyobb kifújás van. Elsütés Gyorsítóval ellátott fegyvereken az elsütés
könnyűre van állítva. Lehet előhúzásos vagy anélküli. A helyes elsütési nyomás közlése a billentyűre. Az elsütést megelőző optimális célzásrajzolat: - a célzás behozás iránya -lövés A lövőket két típusra lehet osztani: tartó
illetve reagáló típusúakra. Az elsütés puhán kell történjen, minden
rángatás nélkül. Utánmozgás A lövedék becsapódásáig ajánlatos megőrizni a
testhelyzetet. Időbeosztás 3 perc alatt kell 3 nyílvesszőt kilőni. Ez az idő egy megismételt célzást tesz általában lehetővé. Ajánlatos egyforma ritmusban lőni, állandósult mozgásprogramot lefuttatva. Szeles időben kivárunk; lehetőség szerint célon maradva, koncentrikus célzással kivárjuk a szélcsendet. Ilyenkor a felsőtest igénybevétele nagyobb. |