Tenisz
A teniszt ketten vagy négyen, a
pálya közepén kifeszített háló felett teniszütővel továbbított labdával
játsszák. Aszerint, hogy egy-egy vagy két-két játékos játszik egymás ellen, a
játékot egyes vagy páros játéknak nevezzük. A játékosok a háló két
egymással szemben levő oldalán állnak fel. Az a játékos, aki a labdát - a
szabályok által meghatározott módon - játékba hozza, az adogató, a vele
szemben álló játékos a fogadó. A térfélválasztást és azt, hogy a mérkőzés
kezdetekor ki lesz az adogató, sorsolással döntik el. Az adogatónak felváltva a pálya
hosszanti jobb és bal fele mögül kell adogatnia, jobbról kezdve az adogatást.
Az adogatott labdának át kell haladnia a háló fölött úgy, hogy az átlósan
szemben levő adogatóudvarban, vagy az azt határoló valamelyik vonalon érjen
talajt. A szabályszerű adogatás és adogatás-visszaütés után a labdát a
kijelölt vonalak között a pálya egyik oldaláról - a háló fölött - a pálya
ellenkező oldalára ütik mindaddig, míg a labdamenet az egyik játékos
hibájából be nem fejeződik. Ezek a labdamenetek a teniszsport
eredményszámításának alapjai. Az adogató pontot veszít, ha
kétszer egymás után hibásan adogat. Az adogató pontot nyer, ha az adogatott
labda megérinti a fogadót, vagy bármit, ami rajta vagy nála van, mielőtt a
talajt érné. A labdamenetekben a
játékosok pontot vesztenek, ha a játékban levő labdát nem ütik vissza közvetlenül a háló felett, mielőtt az
kétszer egymás után a talajt érinti, vagy 9 úgy ütik vissza, hogy az az
ellenfél térfelének határvonalain kívül ér földet, illetve röptében ütik meg
a labdát, de nem sikerül az ellenfél térfelére juttatni. (Röpte, ha a labdát
úgy ütjük vissza, hogy a labda a saját térfelet nem érinti.) Ha a játékos megnyeri az első
labdamenetet, 15-öt kell a javára számolni, ha a második labdamenetet is
megnyeri, a játékállás 30 a javára, a harmadik labdamenet megnyerése esetén
40, a negyedik pont megnyerése után "játékot" nyert a kérdéses
játékos. Kivéve: ha mindkét játékos 3 labdamenetet '' nyert, mert ebben az
esetben az állás egyenlő és a játékosoknak egymás után két pontot kell
szerezniük, hogy a játékot megnyerjék. Minden játék befejezése után az
ellenfelek adogatást cserélnek, vagyis az adogatóból fogadó lesz és fordítva. Az a játékos, aki előbb nyer 6
játékot, megnyeri a játszmát. Ha mindkét játékos 5-5 játékot nyert, a
győzelemhez 2 nyert játékkülönbség szükséges tehát a játszmát mindaddig folytatni
kell, amíg ezt a különbséget az egyik játékos el nem éri. (Ez a szabály
kizárja a 6 : 5 vagy a 7 : 6 arányú játszma végeredményt.) Egy mérkőzés legfeljebb 5, de
ha nők is részt vesznek benne, 3 játszmából állhat. Páros játéknál az adogatás
sorrendjét a játszmák elején kell eldönteni. Az a pár, amelyik a játszma első
játékában adogatásra jogosult, meghatározza, hogy melyik tagja adogat. Az
ellenfél-páros hasonló módon dönti el a kérdést a második játék elején. A
harmadik játékban annak a játékosnak a párja kezdi el az adogatást, aki az
első játékban kezdett adogatni. A fogadás rendjét is a játszma
elején kell meghatározni. Az a pár, amelyik a játszma első játékában az
adogatást fogadja, meghatározza, hogy melyikük fogadja az első adogatást.
Akire a választás esik, minden további páratlan játékban fogadó lesz. Az
ellenfél-kettős hasonlóképpen dönti el, hogy melyikük fogadja az adogatást a
második játékban. A pálya téglalap alakú. Egyes
játéknál a játéktér hossza 23,77, szélessége 8,23 m. A páros mérkőzés
játékterének szélessége 10,97 m, azaz 1,37 m-rel szélesebb mindkét oldalon,
mint az egyes játék pályája. A játéktér két végét és oldalait határoló
vonalakat alap-, illetve oldalvonalaknak nevezzük. A pálya közepén végighúzódó
hálót a páros pálya oldalvonalaitól kifelé 91,5 cm-re álló hálótartó oszlopok
tartják. A háló magassága középen 91,5, az oszlopoknál 106,5 em. A hálót
középen heveder rögzíti a földhöz. Egyes játéknál az egyes pálya
oldalvonalaitól kifelé 91,5 cm-re 106,5 cm hálómagasságban ún. egyes lécekkel
támasztják alá. A hálótól az alapvonal felé
6,40 m távolságra - mindkét térfélen - az adogatóvonalak találhatók a hálóval
párhuzamosan. A háló két oldalán, az oldal- és adogatóvonalakkal határolt
területet két egyenlő részre osztja a középvonal. A szabadtéri pályák
vonalait általában magnéziumporral vagy mésszel jelölik ki. A középvonal 5 cm
széles, a többi vonal legkisebb szélessége 2,5 cm, legnagyobb szélessége 5
cm. Kivételt csak az alapvonal képez, amely 10 cm széles is lehet. Valamennyi
méretbe a vonalak külső széle is beletartozik. A pálya alapvonalai mögött és
oldalvonalai mellett az ún. kifutókat találjuk. A kifutók mérete a pálya
osztályozásától függ. (Pl. az I. osztályú pálya hátsó kifutója legalább 6,40
m és oldalkifutója legalább 3,65 m.) A labda külső felületének
mindenhol simának kell lennie. A labda átmérője legalább 6,350 cm, de
legfeljebb 6,668 cm lehet. Súlya 56,70 és 58,47 g között váltakozhat. Az ütők méreteire vonatkozóan
nincsenek határozott előírások. Általában az ütők hossza és szélessége között
az arány 3 : 1. A teniszjáték lényege, hogy a
labda úgy jusson az ellenfél térfelére, hogy ne érhesse el, vagy a visszaütés
a lehető legnehezebb legyen. A teniszjáték mozgásanyagának elsajátításához és
ezen belül a technika fő részét kitevő ütések sikeres végrehajtásához erőre,
állóképességre, gyorsaságra és ügyességre van szükség. Ezen fizikai
képességeken kívül természetesen az értelmi és akarati tényezőknek is igen
nagy a jelentőségük. Az alapvető fontosságú ütések:
az alapütések (tenyeres és fonák), az adogatás és a röpte. Az ütések második
csoportjába az átemelés, a fej feletti játék (lecsapás), a fékezett és
félröpte ütés tartozik. A teniszjáték fejlesztésének, a
játékosok fejlődésének előfeltétele a taktikai képzettség megalapozása és
fokozása, a tervszerű játékmódé, amelyet az ellenfél, a saját technikai és
taktikai felkészültség, valamint a külső körülmények figyelembevételével kell
kialakítani. Korunkban a támadójáték
uralkodik. A magas színvonalú alapütések és előkészítés mellett az erőteljes,
jól helyezett adogatások és leütések, a röptejáték jellemzik a sportágat. A
játékosok a legrövidebb időn belül igyekeznek az adogatóvonal és a háló
közötti területet "birtokolni". A támadójáték jellemzi a klasszis
játékosokat is. Az előzőekben a versenysporttal
foglalkoztunk, de a teniszjáték nagy előnye, hogy fiatal kortól a késő
öregkorig egészségfejlesztő hatású. |