|
Terepíjászat Sok országban az íjászat legnépszerűbb formája
a terepíjászat. Hogy még népszerűbbé tegyük és segítsük a kezdő íjászokat,
valamint hogy a terepíjászat ismertségét fokozzuk, szeretnénk fellebbenteni a
fátylat néhány „titokról”. A terepíjászatban alapvetően ugyanúgy kell
lőni, mint a pályaíjászatban. Nagyon gyakran tapasztaljuk is, hogy egy jó
pályaíjászból jó terepíjász lesz, mindazonáltal néhány dologra figyelni kell
a terepen. Kategóriák A terepíjászatban minden osztály elfogadott,
azaz: Compound (C), Olimpiai (reflex) (O) és Barebow (B). A csigások (C) leginkább oldógéppel lőnek és
szkópot használnak, tehát ugyanazt a felszerelést használják, mint a pályán. Olimpiai osztályban reflexíjjal lőnek ujjal
oldva és irányzékot alkalmaznak, mint a pályaversenyen. A Barebow (hagyományos) osztályban irányzék és
stabilizátor nélküli reflexíjjal lőnek, de különböző célzási módokat
alkalmaznak: a nyílvessző hegyét használják, „mászkálnak az idegen”, vagy
arcuk különböző pontjain rögzítenek elérve ezzel azt, hogy minden távolságon
a cél közepébe találnak. Alacsony rögzítési pontot használnak hosszú, magasat
rövid távolságokon. Kisebb versenyeken találkozhatunk olyan
hagyományos íjászokkal, akik longbow-val vagy reflexíjjal lőnek, de
olyanokkal is, akik ösztönösen használják íjaikat. Ez utóbbi azt jelenti,
hogy „nem céloznak”, hanem úgy lőnek, ahogy egy követ szoktunk dobni. BHUTAN, ahol a (terep)íjászat nemzeti sport Ez a Svájc-nagyságú monarchia Kína és India
között, a Himalája szívében található. Az ott lakók Buddhista vallásúak,
nemzeti színük sárga-narancs. Évente több alkalommal az ország minden
részéből a falvak csapatai íjászversenyre gyűlnek össze. A csapatok létszáma
kb. 6 fő, s ezek a csapatok kizárólag férfi versenyezőkből állnak. Nők nem is
érhetnek az íjhoz, mert az balszerencsét hoz, mint például az is, ha egy nő
átlép egy íjon. Ennek ellenére a csapat nőtagjainak is megvan a maguk
feladata. Egy, a 40 cm-es FITA lőlaphoz hasonló céltáblát
a lővonaltól 183 (azaz száznyolcvanhárom) méterre a völgyön túl, a szomszédos
hegyoldalban függesztenek fel. A versenyzők egyszerű bambuszból készített
botíjjal, minden segédeszköz nélkül, ösztönösen lőnek. Ehhez képest meglepően
gyakran sikerül célba találniuk. Az egyik csapat tagja 1 (egy) vesszőt lő ki,
miközben a másik csapat nőtagjai sikítoznak, csapkodnak, ugrálnak körülötte,
de hozzáérniük nem szabad. Egyszóval minden szabályos eszközzel megpróbálják
annyira megzavarni, hogy el se tudja találni a célt. A versenyző csapattársai
ezalatt a céltábla közvetlen közelében várják a nyílvesszőt, és jelzik a
találatot. Sikeres lövés esetén győzelmi dalt énekelnek és táncot lejtenek.
Gyakran előfordul az is, hogy a versenyző - ha különösen jónak érzi a lövést -
elhajítja íját, és rohan a nyílvesszője után, le a völgybe, fel a hegynek,
hogy ő is együtt örülhessen a többiekkel. Estére az ellentétek elmúlnak, és az összes résztvevő - férfiak és nők egyaránt - együtt énekelnek és táncolnak a tábortűz körül. (Lehet, hogy később más dolgok is történnek, de azt a TV már nem mutatta.) |