Torna

 

 

 

Elsőként a görögök foglalták rendszerbe a testnevelést, amelynek alapját a gimnasztikai gyakorlatok képezték. Elvégzésüket ének- és zeneórák tették változatossá. A modern tornarendszer kialakítása a német, Jahn nevéhez fűződik. Szerinte a torna célja: "Az emberi művelődésből kiveszett egyensúlyt helyreállítani, az egyoldalú szellemiséget okosan végzett testgyakorlással párosítani, a túlfinomodást a visszanyert férfiassággal kellően egyensúlyozni."

 

A torna e kettős célját sikerrel teljesítette: óvta az ember egészségét és növelte munkaerejét. A különböző gyakorlatok arányosan fejlesztették és edzették a szervezetet, emellett az akaraterő is fejlődött. A torna nemcsak szertornászásból állt, hanem szorosan kapcsolódott a játékhoz, a könnyű atlétikai gyakorlatokhoz, az úszáshoz, a víváshoz, a birkózáshoz.

 

Többféle rendszer alakult ki, így eleinte a német, svéd, magyar, később a szovjet tornarendszer vált közismertté.

 

A német rendszer elősegíti az egész ember tökéletesítését, főleg rendgyakorlatok, szabadgyakorlatok, talajtorna-gyakorlatok, könnyű atlétikai gyakorlatok, nyári és téli sportok (úszás, korcsolyázás, sízés) és kirándulások segítségével. A rend- és az együttes szabadgyakorlatok révén meglehetősen sok katonás elemet tartalmaz.

 

A svéd rendszerű torna a némettel sok tekintetben rokon, de az alapot sokrétűbb gimnasztika jelenti. Észak-Európában a torna népszerűsítésére nemcsak a versenyeket használják fel, hanem elsősorban a bemutatókat. A versenyeken viszont nemcsak a kifogástalan kivitelre fordítanak gondot, hanem arra is, hogy a gyakorlat miként fejleszti a testet.

 

A magyar torna a német rendszer alapjain fejlődött ki és sok atlétikai elemet is tartalmazott. Így 1888-ban a MOTESZ II. országos tornaünnepélyén a versenytorna két atlétikai és egy tornaszámból állt. A magyar tornászok később sokat átvettek a svéd és a izémet tornarendszer gyakorlataiból is, de azok mellett sok hajlékonyságot növelő elemet is beiktattak, míg a társasgyakorlatok közé magyar táncot, jellegzetes hazai játékokat, például füleslabdázást állítottak.

 

A szovjet rendszer lényege: a torna legfőbb célja a nevelés, a sokoldalú, alapos testi előkészítés és a kedvező egészségügyi hatás elérése. A szovjet tornarendszert számtalan mozgásból úgy állították össze, hogy előzetesen alaposan tanulmányozták az emberi szervezet anatómiai és élettani törvényszerűségeit.

 

A tornának többféle ágát különböztethetjük meg: alaptorna, egészségügyi torna, versenytorna, akrobatikus torna, modern gimnasztika, kiegészítő torna (gimnasztika), üzemi torna, gyógytorna.

 

 

Alaptorna

 

Célja, hogy a test harmonikusan, vagyis minden egyes része sokoldalúan, egészségesen fejlődjék. Feladata a káros hatások (helytelen mozgás, görnyedt tartás stb.) következményeinek leküzdése, emellett a test rugalmasságának, hajlékonyságának, természetes formájának megőrzése. Fegyelemre szoktatja az egyes testrészeket és alkalmassá teszi a szervezetet nagyobb feladatok elvégzésére. Az alaptorna gyakorlatai alapozzák meg a test erejét és ügyességét. Különösen fontos megjegyezni, hogy ezek a gyakorlatok fokozatosan és mérsékelten hatnak az emberi testre.

 

Az alaptorna gyakorlatait nemre és korra való tekintet nélkül bárki végezheti. Különösen jelentős a kedvező hatása az iskolás gyermekekre, akik rendszeresen tornásznak az órákon. Leggyakoribb módjai: járás, futás, ugrás, nyak-, törzs-, hát-, végtagfejlesztő és légzésgyakorlatok. Ide sorolhatók a gerendán, bordásfalon, kötélen, vagy a labda és a gránát segítségével végzett gyakorlatok (labdadobás, gránátdobás) is. Társasgyakorlatok: húzás, emelés.

 

Az alaptorna alkotja a testnevelési órák anyagát, amelynek élettani hatása rendkívül előnyös. A diákok az elméleti órák után a tornateremben vagy az udvaron tornásznak. A sok ülés az izmokat merevvé teszi, a vér lassan kering az erekben, mert a szellemi munka révén a vér az agyba tolul és így kevés jut belőle a test többi részébe. A testnevelési óra kezdetén élénkké kell tenni a vérkeringést. Az izmok vért kapnak, így lassan elmúlik merevségük, már elvégezhetnek nagyobb megterhelést jelentő gyakorlatokat is. A testnevelési óra fő részében általában gerincoszlopot rugalmasító mozgásokat végeznek, majd pihentetőként egyensúlyozó gyakorlatok következhetnek. Ezután nehezebb mozgásokra kerülhet sor, amelyek az oldal-, hasés hátizmokat erősíthetik. A törzsgyakorlatokat járás vagy futás követheti, majd sor kerülhet a nehezebb függés-, támasz- vagy ügyességi gyakorlatokra. Az órát levezető mozgások fejezik be.

 

Hasznos, ha az iskolákban az elméleti órákat rövid torna előzi meg, mert ez megkönnyíti a figyelem összpontosítását, erősíti a tüdőt és javítja a testtartást.

 

Az alaptorna gyakorlatainak összeválogatásánál figyelembe kell venni a tornászok teherbírását, testalkatát és lelki tulajdonságait. Az alaptorna szerepe fontos az egyetemeken, főiskolákon és technikumokban is.

 

 

Egészségügyi torna

 

Könnyű gyakorlatokból áll, amelyeket mindenki elvégezhet anélkül, hogy megerőltetné testét. Alapja a rendszeresség. Naponta lehetőleg a reggeli órákon kell végezni. Előnye, hogy megakadályozza az elhízást, megőrzi a test rugalmasságát, erejét és az egyébként kevésbé foglalkoztatott izomcsoportokat is megmozgatja.

 

 

Versenytorna

 

Továbbfejleszti azokat a tulajdonságokat, amelyeket az ember az alaptornával elsajátított. Csak az képes versenytornára, aki huzamos időn át szakember irányításával, megfelelő sportszerek segítségével kitartóan edzett, gyakorolt. Elsőrendű követelmény: erő, akarat és bátorság. A versenytornának három ágát különböztethetjük meg: szertorna, akrobatikus torna és modern gimnasztika.

 

Legváltozatosabb a szertorna: nyújtón, korláton, lovon, asztalon, szekrényen, zsámolyon, gyűrűhintán, gerendán végzik a gyakorlatokat. A versenytorna a legmagasabb színvonalon - valóságos művészet. Ez azonban csak sok esztendős gyakorlás révén érhető el. A kezdők a könnyebb gyakorlatokat tanulják (billenés, támaszba lendülés). Ez az alapja a nehezebb mozdulatoknak. A magas fokú gyakorlatokra csak az alkalmas, aki az alapot jelentő mozdulatokat, gyakorlatokat kifogástalanul beidegezte. A szertorna megtanítja a sportembert arra, hogy uralkodjék a testén. A test fölötti uralom és az ügyesség foka jelenti a gyakorlatok szépségét.

 

A szertornát éppen úgy, mint a szabadgyakorlatokat, egyénileg, kisebb csoportokban és nagyobb tömegekben is végezhetik. A közös szertorna növeli a figyelmet, mert együttes, egyszerre végzett mozgást kíván. A szertorna lélektani hatása is jelentős: növeli az akaraterőt, a lélekjelenlétet, az ügyességet és a bátorságot. A szertorna jelentősen fejleszti a váll- és karizmokat, kialakítja a mozdulatok harmóniáját.

 

A szertorna gyakorlatanyaga három csoportba sorolható: lendületi gyakorlatok, erőgyakorlatok és statikus gyakorlatok. A legtöbb gyakorlat lendületi. Jellemzőjük, hogy minden szer alkalmas a végrehajtásukra.

 

A szertorna alapját képező gyakorlatok felosztása a következő: billenések; támaszba lendülések előre; támaszba lendülések hátra; átfordulások; kelepfellendülések; vállátfordulások; gurulóátfordulások, átfordulások, szaltók; láblendítések; fordulatok; átmenetek egyik támaszból a másikba, vagy támaszból függésbe; erőgyakorlatok; leugrások.

 

 

Akrobatikus torna

 

Elemei: átfordulások, állások, gurulások, hidak. A gyakorlatok többségét nem egyedül, hanem csoportosan (gúla) végzik a tornászok. Kezdetben csak a gúla jelentette az akrobatikus tornát, később egyéni műszabadgyakorlattal és akrobatikus ugrással bővült. Az akrobatika fejleszti a tornász ügyességét és bátorságát. A gyakorlatokhoz tornaszer vagy berendezés nem kell, mindössze tornaszőnyeg szükséges.

 

 

Modern gimnasztika

 

Ez elsősorban a nők sportja, mert közel áll a tánchoz, a baletthez. A mozdulatokat zenére, ritmikusan végzik. Elemei: erő-, nyújtó-, hajlékonysági, lazító gyakorlatok és akrobatikus elemek. (Nyújtógyakorlatokon nem a nyújtón végzett, hanem az izmokat nyújtó gyakorlatokat kell érteni!) A modern gimnasztika célja a szép mozgás és az emberi test természetes mozdulat- anyagára épül.

 

 

Kiegészítő torna (gimnasztika)

 

Gyakorlatanyagát minden sportág képviselői alkalmazzák edzéseiken. Rendelkezésükre áll a tornamozdulatok kimeríthetetlen tárháza és azt választják ki maguknak, ami egyéni adottságuknak, a sportág jellegének leginkább megfelel. Kiegészítő torna, vagyis gimnasztika nélkül ma már semmiféle sportág (labdarúgás, atlétika, öttusa, kerékpározás, úszás stb.) gyakorlása sem képzelhető el. Nemcsak edzéseken tornásznak, gimnasztikáznak, hanem a versenyek, a mérkőzések előtt is - bemelegítésképpen. A mozgáselemeket főleg az alaptorna anyagából választják.

 

 

Üzemi torna

 

Megőrzi a dolgozók egészségét, arányosan fejleszti a testüket. A munka előtti bemelegítő torna és a munkaszüneti testnevelés főleg az alaptorna legegyszerűbb gyakorlataira épül. Célja, hogy a megszokott, állandó munkamozdulatokkal ellentétes mozgásanyag segítségével a munka fizikai ártalmait, a testi, alkati elváltozásokat megelőzze, kiküszöbölje. Ezen kívül a változatos mozgás felfrissíti a testet és növeli a munkaképességet.

 

 

Gyógytorna

 

Előnyösen befolyásolja a sebesülések, sérülések gyógyulását. A betegek gyorsabb és teljesebb felgyógyulásuk érdekében könnyű mozgásokat végeznek. A betegség alatti mozgáskiesés károsan hat az egész szervezetre. A mozgáshiány ártalmait is megszünteti a gyógytorna. Egyformán alkalmazzák az erő-, gyorsasági és ügyességi gyakorlatokat, amelyeket általában az alaptorna könnyebb mozdulatanyagából válogatnak össze.

 

 

Tornaversenyek

 

Versenyeket leányok-nők, illetve fiúk-férfiak számára szer nélküli számokban, kéziszerekkel és tornaszereken rendeznek.

a.) Szer nélküli gyakorlatok: szabadgyakorlat, műszabadgyakorlat.

b.) Kéziszer-gyakorlatok: botgyakorlat, súlyzógyakorlat, súlygolyógyakorlat, homokzsákgyakorlat, buzogánygyakorlat (egy vagy két buzogánnyal), karikagyakorlat, labdagyakorlat, ugrókötél-gyakorlat, zászlógyakorlat, sál- vagy szalaggyakorlat.

c.) Szertornagyakorlatok: nyújtógyakorlat (alacsony és magas nyújtón), korlátgyakorlat (alacsony és magas korlát, felemáskorlát), gyűrűgyakorlat (alacsony gyűrű, érintőmagas gyűrű, magas gyűrű, lengőgyűrű), lógyakorlat (lólengés), gerendagyakorlat, rúdmászás, kötélmászás.

d.) Ugrások: bakugrás ugró-rugódeszkával, szekrényugrás ugródeszkával (széltében és hosszában), lóugrás ugró- és rugódeszkával (széltében kápa nélkül és kápával, hosszában kápa nélkül), asztalugrás rugódeszkával (széltében és hosszában).

 

Az egyes versenyszámokban kötelező (pontosan előírt, meghatározott) gyakorlatot vagy szabadon választott (a tornász által tetszés szerint választott) gyakorlatot, vagy mindkettőt be kell mutatni. Általában a tornaversenyek összetett versenyek, több számból állnak. A férfiak általában 12 gyakorlatot végeznek hat versenyszámban: nyújtón, korláton, gyűrűn, lólengésben, műszabadgyakorlatban és lóugrásban, valamennyiben egy-egy kötelező és szabadon választott gyakorlatot. A női verseny számai: felemáskorlát (esetleg lengőgyűrű), gerenda, műszabadgyakorlat és lóugrás. A múltban a zenére végzett kéziszer- és szabadgyakorlat is a versenyek műsorán szerepelt.

 

 

Fontosabb szabályok

 

A versenyt előre megállapított sorrend szerint bonyolítják le. A csapatok rendben, fegyelmezetten vonulnak a versenyhelyre, amelyet a bíró engedélye nélkül nem hagyhatnak el. A tornászok egy nap alatt legfeljebb négy órát kötelesek versenyezni. A gyakorlat bemutatására szólított tornász a szólítást követő 10 másodpercen belül köteles megkezdeni gyakorlatát. A versenyző a tornaszertől 3-4 méterre megáll. Ettől a pillanattól kezdve értékelik a pontozók a gyakorlatát. Az értékelés utolsó mozzanata, amikor a tornász a gyakorlat befejezése után alapállásban megáll.

 

A tornászok egy kísérletet tehetnek a kötelező gyakorlat elvégzésére. Azok a férfitornászok, akik a kötelező gyakorlatokban 80%-os teljesítményt nem érnek el, a szabadon választott gyakorlatokban általában már nem vehetnek részt.

 

Gúlaversenyeken csapatok mérkőznek egymással. A létszám 2-3-4 fő, férfi és női csapatoknál egyaránt. Vegyes csapatoknál hasonló a létszám. Versenyszámok: műszabadgyakorlat, akrobatikus ugrás és gúla. A gúlaépítés lényege: a tornászok egy csoportban, egymásra épülve mutatják be gyakorlatukat. A felépített gúlát három másodpercig kell tartani.

 

 

Bíráskodás

 

A versenyzők, illetve a csapatok által bemutatott gyakorlatok értékét pontozással állapítják meg. Egy-egy gyakorlatot 0-tól 10 pontig értékelnek - tizedes pontossággal (pl. 9,8, 8,9, 7,5 stb. pont). A pontozóbírák egymástól függetlenül, egymás befolyásolása nélkül döntenek. Női és férfi versenyeken 4 pontozó és 1 döntőbíró működik. A végső pontszámot jól látható táblákon közlik a versenyzőkkel és a közönséggel.

 

A kötelező gyakorlatok pontozásának alapelvei: nagyon gyenge 2, közepes 4, kielégítő 6, jó 8, kiváló 9, tökéletes végrehajtás 10 pont. A szabadon választott gyakorlatok pontozása (a végrehajtást, a nehézségi fokot és az összeállítást külön értékelik!).

 

Nehézségi fok és összeállítás

Pontszám

Végrehajtás

 

 

 

teljesen elégtelen

1 pont

nagyon gyenge

nem elegendő

2 pont

közepes

elegendő

3 pont

kielégítő

4 pont

magas fokú

4,5 pont

kiváló

tökéletes

5 pont

tökéletes

 

 

 

A gyakorlat bemutatásánál előforduló végrehajtási hibákért esetenként kell hibapontot levonni.

 

A torna akkor a legegészségesebb, ha szabad levegőn végzik. A szabadtéri tornatér sima, egyengetett talajú legyen. Legjobb a gyep. Nagysága 30X40 méter, de versenyre elég 25 X 12 méter is. A leugráshoz 800 X 250 cm nagyságú, 40 cm mély, homokkal telt, ún. ugrógödör szükséges.

 

A tornacsarnok méretei: 25 X 14 méter, a magasság 6 méter. Legeszményibb padlózat a linóleum, vagy könnyen portalanítható műanyagpadló.

 

A versenyekhez szükséges eszközök: szabályos tornaszer, tornaszőnyeg, magnéziumos láda dörzspapírral, eredményjelző készülék, pontozótábla, pihenő ülőhely a versenyzők részére.

 

A szerek lehetnek kéziszerek, tornaszerek és egyebek.

 

 

Kéziszerek: gyógylabda, füles labda, gumilabda, tornabot, buzogány, karika, ugrókötél, szalag, zászló, sál, súlyzó, súlygolyó, homokzsák.

Tornaszerek: tornapad, bordásfal, mászórúd, mászókötél, nyújtó, gyűrű,

korlát, gerenda, tornaló, tornabak, ugrózsámoly, ugrószekrény, ugróasztal.

Egyéb tornaszerek: ugrószőnyeg, talajtornaszőnyeg, dobbantódeszka, rugódeszka, loncs, segítőállvány, súlyzós gyűrű, korlátkocsi, felhúzó szerkezet, gumiszőnyeg, villásrúd, pontozókészülékek (táblák, eredményhirdető állvány).

 

 

Felszerelések

 

A tornászoknak tiszta, jól záródó tornaruhában kell megjelenniük a verseny színhelyén.

Férfiöltözet: trikó vagy rövidujjú ing, rövid- (mesterfokúak és I. osztályúak versenyén hosszú-) nadrág és tornacipő. A hosszúnadrág kevert gyapjúból készül és rávarrják a gumi nadrágtartót. Talp alatti pánt akadályozza meg a nadrágszár felcsúszását.

Női öltözet: rövidujjú blúz és tornanadrág, vagy pedig kétrészes, egybeszabott trikóöltözet és tornacipő. A nőknél a cipő nem kötelező. Csapatversenyen a csapat minden tagja egy- forma öltözetben és rajtszámmal tartozik megjelenni. A versenyzők viselhetnek csuklószorítót és tenyérvédőt.

 

 

 

Vissza a főoldalra