Torna
Elsőként a görögök foglalták
rendszerbe a testnevelést, amelynek alapját a gimnasztikai gyakorlatok
képezték. Elvégzésüket ének- és zeneórák tették változatossá. A modern
tornarendszer kialakítása a német, Jahn nevéhez fűződik. Szerinte a torna
célja: "Az emberi művelődésből kiveszett egyensúlyt helyreállítani, az
egyoldalú szellemiséget okosan végzett testgyakorlással párosítani, a
túlfinomodást a visszanyert férfiassággal kellően egyensúlyozni." A torna e kettős célját
sikerrel teljesítette: óvta az ember egészségét és növelte munkaerejét. A
különböző gyakorlatok arányosan fejlesztették és edzették a szervezetet,
emellett az akaraterő is fejlődött. A torna nemcsak szertornászásból állt,
hanem szorosan kapcsolódott a játékhoz, a könnyű atlétikai gyakorlatokhoz, az
úszáshoz, a víváshoz, a birkózáshoz. Többféle rendszer alakult ki,
így eleinte a német, svéd, magyar, később a szovjet tornarendszer vált
közismertté. A német rendszer elősegíti az
egész ember tökéletesítését, főleg rendgyakorlatok, szabadgyakorlatok,
talajtorna-gyakorlatok, könnyű atlétikai gyakorlatok, nyári és téli sportok
(úszás, korcsolyázás, sízés) és kirándulások segítségével. A rend- és az
együttes szabadgyakorlatok révén meglehetősen sok katonás elemet tartalmaz. A svéd rendszerű torna a
némettel sok tekintetben rokon, de az alapot sokrétűbb gimnasztika jelenti.
Észak-Európában a torna népszerűsítésére nemcsak a versenyeket használják
fel, hanem elsősorban a bemutatókat. A versenyeken viszont nemcsak a
kifogástalan kivitelre fordítanak gondot, hanem arra is, hogy a gyakorlat
miként fejleszti a testet. A magyar torna a német rendszer
alapjain fejlődött ki és sok atlétikai elemet is tartalmazott. Így 1888-ban a
MOTESZ II. országos tornaünnepélyén a versenytorna két atlétikai és egy
tornaszámból állt. A magyar tornászok később sokat átvettek a svéd és a
izémet tornarendszer gyakorlataiból is, de azok mellett sok hajlékonyságot
növelő elemet is beiktattak, míg a társasgyakorlatok közé magyar táncot,
jellegzetes hazai játékokat, például füleslabdázást állítottak. A szovjet rendszer lényege: a
torna legfőbb célja a nevelés, a sokoldalú, alapos testi előkészítés és a
kedvező egészségügyi hatás elérése. A szovjet tornarendszert számtalan
mozgásból úgy állították össze, hogy előzetesen alaposan tanulmányozták az
emberi szervezet anatómiai és élettani törvényszerűségeit. A tornának többféle ágát
különböztethetjük meg: alaptorna, egészségügyi torna, versenytorna,
akrobatikus torna, modern gimnasztika, kiegészítő torna (gimnasztika), üzemi
torna, gyógytorna. Alaptorna
Célja, hogy a test
harmonikusan, vagyis minden egyes része sokoldalúan, egészségesen fejlődjék.
Feladata a káros hatások (helytelen mozgás, görnyedt tartás stb.) következményeinek
leküzdése, emellett a test rugalmasságának, hajlékonyságának, természetes
formájának megőrzése. Fegyelemre szoktatja az egyes testrészeket és
alkalmassá teszi a szervezetet nagyobb feladatok elvégzésére. Az alaptorna
gyakorlatai alapozzák meg a test erejét és ügyességét. Különösen fontos
megjegyezni, hogy ezek a gyakorlatok fokozatosan és mérsékelten hatnak az
emberi testre. Az alaptorna gyakorlatait nemre
és korra való tekintet nélkül bárki végezheti. Különösen jelentős a kedvező
hatása az iskolás gyermekekre, akik rendszeresen tornásznak az órákon.
Leggyakoribb módjai: járás, futás, ugrás, nyak-, törzs-, hát-,
végtagfejlesztő és légzésgyakorlatok. Ide sorolhatók a gerendán, bordásfalon,
kötélen, vagy a labda és a gránát segítségével végzett gyakorlatok
(labdadobás, gránátdobás) is. Társasgyakorlatok: húzás, emelés. Az alaptorna alkotja a
testnevelési órák anyagát, amelynek élettani hatása rendkívül előnyös. A
diákok az elméleti órák után a tornateremben vagy az udvaron tornásznak. A
sok ülés az izmokat merevvé teszi, a vér lassan kering az erekben, mert a
szellemi munka révén a vér az agyba tolul és így kevés jut belőle a test
többi részébe. A testnevelési óra kezdetén élénkké kell tenni a vérkeringést.
Az izmok vért kapnak, így lassan elmúlik merevségük, már elvégezhetnek
nagyobb megterhelést jelentő gyakorlatokat is. A testnevelési óra fő részében
általában gerincoszlopot rugalmasító mozgásokat végeznek, majd pihentetőként
egyensúlyozó gyakorlatok következhetnek. Ezután nehezebb mozgásokra kerülhet
sor, amelyek az oldal-, hasés hátizmokat erősíthetik. A törzsgyakorlatokat
járás vagy futás követheti, majd sor kerülhet a nehezebb függés-, támasz-
vagy ügyességi gyakorlatokra. Az órát levezető mozgások fejezik be. Hasznos, ha az iskolákban az
elméleti órákat rövid torna előzi meg, mert ez megkönnyíti a figyelem
összpontosítását, erősíti a tüdőt és javítja a testtartást. Az alaptorna gyakorlatainak
összeválogatásánál figyelembe kell venni a tornászok teherbírását, testalkatát
és lelki tulajdonságait. Az alaptorna szerepe fontos az egyetemeken,
főiskolákon és technikumokban is. Egészségügyi torna
Könnyű gyakorlatokból áll,
amelyeket mindenki elvégezhet anélkül, hogy megerőltetné testét. Alapja a
rendszeresség. Naponta lehetőleg a reggeli órákon kell végezni. Előnye, hogy
megakadályozza az elhízást, megőrzi a test rugalmasságát, erejét és az
egyébként kevésbé foglalkoztatott izomcsoportokat is megmozgatja. Versenytorna
Továbbfejleszti azokat a
tulajdonságokat, amelyeket az ember az alaptornával elsajátított. Csak az
képes versenytornára, aki huzamos időn át szakember irányításával, megfelelő
sportszerek segítségével kitartóan edzett, gyakorolt. Elsőrendű követelmény:
erő, akarat és bátorság. A versenytornának három ágát különböztethetjük meg:
szertorna, akrobatikus torna és modern gimnasztika. Legváltozatosabb a szertorna:
nyújtón, korláton, lovon, asztalon, szekrényen, zsámolyon, gyűrűhintán,
gerendán végzik a gyakorlatokat. A versenytorna a legmagasabb színvonalon -
valóságos művészet. Ez azonban csak sok esztendős gyakorlás révén érhető el.
A kezdők a könnyebb gyakorlatokat tanulják (billenés, támaszba lendülés). Ez
az alapja a nehezebb mozdulatoknak. A magas fokú gyakorlatokra csak az
alkalmas, aki az alapot jelentő mozdulatokat, gyakorlatokat kifogástalanul
beidegezte. A szertorna megtanítja a sportembert arra, hogy uralkodjék a
testén. A test fölötti uralom és az ügyesség foka jelenti a gyakorlatok
szépségét. A szertornát éppen úgy, mint a
szabadgyakorlatokat, egyénileg, kisebb csoportokban és nagyobb tömegekben is
végezhetik. A közös szertorna növeli a figyelmet, mert együttes, egyszerre
végzett mozgást kíván. A szertorna lélektani hatása is jelentős: növeli az
akaraterőt, a lélekjelenlétet, az ügyességet és a bátorságot. A szertorna
jelentősen fejleszti a váll- és karizmokat, kialakítja a mozdulatok
harmóniáját. A szertorna gyakorlatanyaga
három csoportba sorolható: lendületi gyakorlatok, erőgyakorlatok és statikus
gyakorlatok. A legtöbb gyakorlat lendületi. Jellemzőjük, hogy minden szer
alkalmas a végrehajtásukra. A szertorna alapját képező
gyakorlatok felosztása a következő: billenések; támaszba lendülések előre;
támaszba lendülések hátra; átfordulások; kelepfellendülések;
vállátfordulások; gurulóátfordulások, átfordulások, szaltók; láblendítések;
fordulatok; átmenetek egyik támaszból a másikba, vagy támaszból függésbe;
erőgyakorlatok; leugrások. Akrobatikus torna
Elemei: átfordulások, állások,
gurulások, hidak. A gyakorlatok többségét nem egyedül, hanem csoportosan
(gúla) végzik a tornászok. Kezdetben csak a gúla jelentette az akrobatikus
tornát, később egyéni műszabadgyakorlattal és akrobatikus ugrással bővült. Az
akrobatika fejleszti a tornász ügyességét és bátorságát. A gyakorlatokhoz
tornaszer vagy berendezés nem kell, mindössze tornaszőnyeg szükséges. Modern gimnasztika
Ez elsősorban a nők sportja,
mert közel áll a tánchoz, a baletthez. A mozdulatokat zenére, ritmikusan
végzik. Elemei: erő-, nyújtó-, hajlékonysági, lazító gyakorlatok és akrobatikus
elemek. (Nyújtógyakorlatokon nem a nyújtón végzett, hanem az izmokat nyújtó
gyakorlatokat kell érteni!) A modern gimnasztika célja a szép mozgás és az
emberi test természetes mozdulat- anyagára épül. Kiegészítő torna (gimnasztika) Gyakorlatanyagát minden sportág
képviselői alkalmazzák edzéseiken. Rendelkezésükre áll a tornamozdulatok
kimeríthetetlen tárháza és azt választják ki maguknak, ami egyéni
adottságuknak, a sportág jellegének leginkább megfelel. Kiegészítő torna,
vagyis gimnasztika nélkül ma már semmiféle sportág (labdarúgás, atlétika,
öttusa, kerékpározás, úszás stb.) gyakorlása sem képzelhető el. Nemcsak
edzéseken tornásznak, gimnasztikáznak, hanem a versenyek, a mérkőzések előtt
is - bemelegítésképpen. A mozgáselemeket főleg az alaptorna anyagából
választják. Üzemi torna
Megőrzi a dolgozók egészségét,
arányosan fejleszti a testüket. A munka előtti bemelegítő torna és a
munkaszüneti testnevelés főleg az alaptorna legegyszerűbb gyakorlataira épül.
Célja, hogy a megszokott, állandó munkamozdulatokkal ellentétes mozgásanyag
segítségével a munka fizikai ártalmait, a testi, alkati elváltozásokat
megelőzze, kiküszöbölje. Ezen kívül a változatos mozgás felfrissíti a testet
és növeli a munkaképességet. Gyógytorna
Előnyösen befolyásolja a
sebesülések, sérülések gyógyulását. A betegek gyorsabb és teljesebb
felgyógyulásuk érdekében könnyű mozgásokat végeznek. A betegség alatti
mozgáskiesés károsan hat az egész szervezetre. A mozgáshiány ártalmait is
megszünteti a gyógytorna. Egyformán alkalmazzák az erő-, gyorsasági és
ügyességi gyakorlatokat, amelyeket általában az alaptorna könnyebb
mozdulatanyagából válogatnak össze. Tornaversenyek
Versenyeket leányok-nők,
illetve fiúk-férfiak számára szer nélküli számokban, kéziszerekkel és
tornaszereken rendeznek. a.) Szer nélküli gyakorlatok:
szabadgyakorlat, műszabadgyakorlat. b.) Kéziszer-gyakorlatok:
botgyakorlat, súlyzógyakorlat, súlygolyógyakorlat, homokzsákgyakorlat,
buzogánygyakorlat (egy vagy két buzogánnyal), karikagyakorlat,
labdagyakorlat, ugrókötél-gyakorlat, zászlógyakorlat, sál- vagy
szalaggyakorlat. c.) Szertornagyakorlatok:
nyújtógyakorlat (alacsony és magas nyújtón), korlátgyakorlat (alacsony és
magas korlát, felemáskorlát), gyűrűgyakorlat (alacsony gyűrű, érintőmagas
gyűrű, magas gyűrű, lengőgyűrű), lógyakorlat (lólengés), gerendagyakorlat,
rúdmászás, kötélmászás. d.) Ugrások: bakugrás
ugró-rugódeszkával, szekrényugrás ugródeszkával (széltében és hosszában),
lóugrás ugró- és rugódeszkával (széltében kápa nélkül és kápával, hosszában
kápa nélkül), asztalugrás rugódeszkával (széltében és hosszában). Az egyes versenyszámokban
kötelező (pontosan előírt, meghatározott) gyakorlatot vagy szabadon
választott (a tornász által tetszés szerint választott) gyakorlatot, vagy
mindkettőt be kell mutatni. Általában a tornaversenyek összetett versenyek,
több számból állnak. A férfiak általában 12 gyakorlatot végeznek hat
versenyszámban: nyújtón, korláton, gyűrűn, lólengésben, műszabadgyakorlatban
és lóugrásban, valamennyiben egy-egy kötelező és szabadon választott
gyakorlatot. A női verseny számai: felemáskorlát (esetleg lengőgyűrű),
gerenda, műszabadgyakorlat és lóugrás. A múltban a zenére végzett kéziszer-
és szabadgyakorlat is a versenyek műsorán szerepelt. Fontosabb szabályok
A versenyt előre megállapított
sorrend szerint bonyolítják le. A csapatok rendben, fegyelmezetten vonulnak a
versenyhelyre, amelyet a bíró engedélye nélkül nem hagyhatnak el. A tornászok
egy nap alatt legfeljebb négy órát kötelesek versenyezni. A gyakorlat
bemutatására szólított tornász a szólítást követő 10 másodpercen belül
köteles megkezdeni gyakorlatát. A versenyző a tornaszertől 3-4 méterre
megáll. Ettől a pillanattól kezdve értékelik a pontozók a gyakorlatát. Az
értékelés utolsó mozzanata, amikor a tornász a gyakorlat befejezése után
alapállásban megáll. A tornászok egy kísérletet
tehetnek a kötelező gyakorlat elvégzésére. Azok a férfitornászok, akik a
kötelező gyakorlatokban 80%-os teljesítményt nem érnek el, a szabadon
választott gyakorlatokban általában már nem vehetnek részt. Gúlaversenyeken csapatok
mérkőznek egymással. A létszám 2-3-4 fő, férfi és női csapatoknál egyaránt.
Vegyes csapatoknál hasonló a létszám. Versenyszámok: műszabadgyakorlat,
akrobatikus ugrás és gúla. A gúlaépítés lényege: a tornászok egy csoportban,
egymásra épülve mutatják be gyakorlatukat. A felépített gúlát három
másodpercig kell tartani. Bíráskodás A versenyzők, illetve a
csapatok által bemutatott gyakorlatok értékét pontozással állapítják meg.
Egy-egy gyakorlatot 0-tól 10 pontig értékelnek - tizedes pontossággal (pl.
9,8, 8,9, 7,5 stb. pont). A pontozóbírák egymástól függetlenül, egymás
befolyásolása nélkül döntenek. Női és férfi versenyeken 4 pontozó és 1
döntőbíró működik. A végső pontszámot jól látható táblákon közlik a
versenyzőkkel és a közönséggel. A kötelező gyakorlatok
pontozásának alapelvei: nagyon gyenge 2, közepes 4, kielégítő 6, jó 8, kiváló
9, tökéletes végrehajtás 10 pont. A szabadon választott gyakorlatok pontozása
(a végrehajtást, a nehézségi fokot és az összeállítást külön értékelik!).
A gyakorlat bemutatásánál
előforduló végrehajtási hibákért esetenként kell hibapontot levonni. A torna akkor a
legegészségesebb, ha szabad levegőn végzik. A szabadtéri tornatér sima, egyengetett
talajú legyen. Legjobb a gyep. Nagysága 30X40 méter, de versenyre elég 25 X
12 méter is. A leugráshoz 800 X 250 cm nagyságú, 40 cm mély, homokkal telt,
ún. ugrógödör szükséges. A tornacsarnok méretei: 25 X 14
méter, a magasság 6 méter. Legeszményibb padlózat a linóleum, vagy könnyen
portalanítható műanyagpadló. A versenyekhez szükséges
eszközök: szabályos tornaszer, tornaszőnyeg, magnéziumos láda dörzspapírral,
eredményjelző készülék, pontozótábla, pihenő ülőhely a versenyzők részére. A szerek lehetnek kéziszerek,
tornaszerek és egyebek. Kéziszerek: gyógylabda, füles labda, gumilabda, tornabot, buzogány,
karika, ugrókötél, szalag, zászló, sál, súlyzó, súlygolyó, homokzsák. Tornaszerek: tornapad, bordásfal, mászórúd, mászókötél, nyújtó,
gyűrű, korlát, gerenda, tornaló,
tornabak, ugrózsámoly, ugrószekrény, ugróasztal. Egyéb tornaszerek: ugrószőnyeg, talajtornaszőnyeg, dobbantódeszka,
rugódeszka, loncs, segítőállvány, súlyzós gyűrű, korlátkocsi, felhúzó
szerkezet, gumiszőnyeg, villásrúd, pontozókészülékek (táblák, eredményhirdető
állvány). Felszerelések
A tornászoknak tiszta, jól
záródó tornaruhában kell megjelenniük a verseny színhelyén. Férfiöltözet: trikó vagy rövidujjú ing, rövid- (mesterfokúak és I.
osztályúak versenyén hosszú-) nadrág és tornacipő. A hosszúnadrág kevert
gyapjúból készül és rávarrják a gumi nadrágtartót. Talp alatti pánt
akadályozza meg a nadrágszár felcsúszását. Női öltözet: rövidujjú blúz és tornanadrág, vagy pedig kétrészes,
egybeszabott trikóöltözet és tornacipő. A nőknél a cipő nem kötelező.
Csapatversenyen a csapat minden tagja egy- forma öltözetben és rajtszámmal
tartozik megjelenni. A versenyzők viselhetnek csuklószorítót és tenyérvédőt. |
|
|