Vívás

 

 

 

A pallos, a rapir, az epée, a fleuret használata több évszázados. A legfiatalabb fegyvernem a kardvívás, amely mindössze egy évszázados múltra tekinthet vissza, 1868-ban jelentette meg Del Frate Radaelli rendszerének teljes leírását Milánóban "Instruzione per la scherma di sciabola e di spada" címen.

 

A három vívófegyver modern formájának előírásait és használatának szabályait a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) 1914. évi megalakulása idején alkották meg. Ekkor Prévost Camille, de Chasseloup-Laubat és dr. Nagy Béla elnöksége alatt három szabályalkotó bizottság alakult, ezek kidolgozták a három fegyvernem szabályait. Lényegében apróbb módosításokkal a mai időkben is ezek a szabályok érvényesek a vívóversenyeken. Így a .Nagy Béla elnöksége alatti kardbizottságnak köszönhető, hogy a bennünket - magyarokat - legjobban érdeklő kardvívásban magyaros szellemű szabályok kerültek megvalósításra és ma is azok uralkodnak. Azóta az évenként összeülő kongresszusok hagyják jóvá az esetleges változtatásokra előterjesztett javaslatokat.

 

 

A tőr

 

A tőr könnyű szúrófegyver, amelynek részei a markolat, a kosár és a penge. Teljes súlya 500 g-ot nem érhet el, teljes hossza legfeljebb 1100 mm lehet, amiből a pengére 900 mm juthat. Kosarának egy 12 cm átmérőjű, és 15 cm hosszú hengeren kell átférnie. A penge hegyét be kell vonni szurkolt fonállal.

 

Ilyen fegyverekkel bonyolították le a tőrversenyeket, érvényes egyezmények alapján, öttagú versenybíróság előtt egészen 1957-ig, amikor bevezették a tőrvívás gépesítését, amelyet az 1954. évi római kongresszuson hosszabb vita után nagy szótöbbséggel fogadtak el. Azóta a tőrversenyeket találatjelző készülékkel rendezik a párbajtőrversenyekhez hasonlóan, amelyeken a gép már 1933 óta használatban volt. Míg azonban a párbajtőr találatjelző gépnél maga a gép végzi a találatjelzés munkáját, és a mérkőzésvezető csak regisztrálja a gép ítélkezését, addig a tőrtalálatjelző csupán a négy oldalbírót váltja fel és választ ad arra a kérdésre, hogy érvényes helyen esett-e találat. A találatok megítélését továbbra is a vezetőbíró dönti el az érvényes egyezmények szelleme szerint.

 

A találatjelző gép bevezetése nagy jelentőségű esemény volt a sportág életében, s egészen megváltoztatta a vívás egész gyakorlatát.

 

Elektromos találatjelző készülék alkalmazása esetén, ha a szúróhegy 500 g nyomásnál nagyobb erővel érinti az ellenfél érvényes testfelületén elhelyezett fémesszövésű mellénykét, megszakít egy áramkört, amelynek következtében az áramkörhöz kapcsolt készüléken vagy piros, vagy zöld lámpa gyullad ki aszerint, hogy melyik oldalon történt az érintkezés. Ha a szúróhegy érintkezése érvénytelen felületen történik, a készülékeken fehér lámpa villan fel. Ha a színes lámpák mellett a fehér lámpa is ég, az mindig azt jelenti, hogy a szúróhegy előbb érvénytelen felületet ért, s csak; azután került az érvényesre. Ilyenkor érvényes találat nincs. Ha együttes találat következtében mindkét oldalon kigyulladnak a lámpák, a vezetőbíró a fennálló egyezmények alapján dönti el a találatok érvényességét. Érvényes felület a tőrnél a törzs felülete a nyaktól lefelé, elöl a lágyékvonalak találkozásáig, hátul a csípőcsontokat összekötő egyenesig. Oldalt az érvényes felület a kabátujjak varrásáig terjed, de ezek a vállpereceken haladnak keresztül. A fej, a kar és a sisak szakálla érvénytelen felület.

 

Találatjelző készülék alkalmazása esetén a talajra fémpástot kell borítani, amivel a páston keletkező találatokat semlegesítjük. Maga a pást 1,8-2 méter széles, hosszúsága pedig 12 méter.

 

 

A párbajtőr

 

A párbajtőr háromszög keresztmetszetű, merevebb és nehezebb fegyver, mint a tőr. Súlya nem érheti el a 770 g-ot, teljes hossza legfeljebb 1000 mm, amiből a lehetőleg egyenes pengére maximálisan 900 mm esik. A kör alakú kosár férjen át egy 13,5 cm átmérőjű és 15 cm hosszú hengeren. A penge ennél a fegyvernél is szúróhegyben végződik.

 

A tőr és a párbajtőr között, bár mindkettő szúrófegyver, nagy különbség van. Eltekintve a fegyverek különbözőségétől, a párbajtőrnél érvényes felület a test minden része, beleértve a ruházatot és a felszerelést is. Míg a tőrvívásnál egyezmények, konvenciók döntik el, kinél számítják az esett találatokat, párbajtőrvívásnál az a találat érvényes, amely előbb éri az ellenfelet. Miután ennél a fegyvernemnél nehéz volt megállapítani, hogy az alkarra indított támadás, vagy az ellenfélnek ugyancsak az alkarra irányított közbeszúrása ért-e előbb célhoz, ennél a fegyvernemnél tértek át leghamarabb a találatjelző készülékre. 1933-ban, a Budapesten rendezett Európa-bajnokságot már találatjelző készülékkel vívták, 1935-ben Lausanne-ban a semlegesítő fémpástot is használták, 1936-ban pedig a FIE kötelezővé tette az elektromos. találatjelző készülék használatát nemzetközi párbajtőrvívó-versenyeken.

 

A készülék nemcsak az egyik fél találatát jelzi, de jelezheti az ellenfélnek 1 /25 mp-en belüli találatát is. Később jövő találatát azonban már nem. Ilyenkor a készülék mindkét színes lámpája kigyullad és kettős találatot jelez.

 

A párbajtőrversenyeknél, de általában a másik két fegyvernemnél is fontos szerepet játszik a csörték ideje. A csörtét mind a három fegyvernemben a férfiaknál 5, a nőknél 4 találatra vívják. A csörték ideje 6, illetve 5 perc.

 

Ha a párbajtőrnél kettős találatok következtében mind a két vívó eléri a maximális (5) találatot, a csörtét tovább kell vívni a döntő találatig, de csak a 6 perces időhatáron belül. Ha döntő találat az időhatárig nem jön létre, vagy esetleg egyetlen találat sem esett, mindkét vívónál vereséget kell számítani. Ha az idő a csörte befejezése előtt lejár, és az egyik vívó több találatot kapott, mint a másik, a több találatot kapott vívó találatainak számához hozzáadjuk a még hiányzó találatok számát, ugyanannyit hozzáadunk ellenfele találataihoz is és az így keletkezett arányban győz a több találatot elért versenyző.

 

 

A kard

 

A kard a magyarok hagyományos fegyvere. Sokáig nem játszottunk szerepet a másik két fegyvernemben. Csak a felszabadulás után kezdtünk intenzíven foglalkozni a szúrófegyverekkel.

 

A kard vágó- és szúrófegyver, teljes hossza 105 cm, maga a penge 88 em. A penge a vége felé keskenyedik, de 4 mm-nél nem lehet keskenyebb. Teljes súlya az 500 g-ot nem haladhatja meg, a kosarának pedig egy 15 cm hosszú és 15 X 14 cm keresztmetszetű mérőnyíláson kell átférnie.

 

A kard élével, vagy fokával kell az ellenfél érvényes felületére vágni, vagy a kard hegyével az ellenfél érvényes felületére szúrni. A vágásokat és szúrásokat a megtámadott félnek szabályos védésekkel kell parírozni. A nagy erejű vágások, ha azok a szabályos védésen keresztül áthajolva érik az ellenfelet, érvénytelenek. Viszont rossz védésnek számítanak azok a vágások, amelyek egyidőben érik a testet és az ellenfél pengéjét. Az a szúrás sem eredményez érvényes találatot, amely az ellenfél érvényes felületén nem ül meg, elcsúszik.

 

Érvényes felület a kardvívásnál a testnek az a része, amely az "állás"-ban levő vívó combja és törzse között levő hajlat felső részén áthaladó képzeletbeli vonal felett van, tehát a tőrrel ellentétben érvényes felület a fej és a kar is.

 

 

A vívás célja

 

A versenyvívás racionális testmozgás, erősíti és hajlékonnyá teszi a test összes izmait, gyorsaságra nevel felfogásban és kivitelezésben, fejleszti az akaraterőt és bátorságot, acélozza az idegeket és a győzniakarást.

 

Ha két vívó összeméri erejét, mindkettőnek az a célja, hogy az ellenfél érvényes testfelületén szúrással, a kardvívásnál szúrással, vagy vágással találatot érjen el. Ugyanakkor arra is törekszik, hogy az ellenfél ne érjen el találatot. Ez a vívás elsőszámú célja: adni, de nem kapni! Ezt az elvet a vívásnál keresztülvinni majdnem lehetetlen. Ha mindkét vívó találatot kapott, a fennálló szabályok alapján 1, vagy 5 tagú ítélkező bizottság, zsűri dönti el az érvényes találatot. A zsűri érdek nélküli, semleges tagokból áll, és kötelessége, hogy a mérkőző feleknek egyenlő feltételeket biztosítson.

 

A zsűri elfogadott egyezmények alapján hozza meg döntését. Ezek az egyezmények abból az alapvető elgondolásból fakadnak, hogy minden szabályos és folyamatos támadást védeni tartozik a megtámadott. A támadó előjogot élvez. A megtámadottnak joga van védeni vagy közbetámadni. A közbetámadónak ütemkülönbséggel kell a támadó találatát megelőznie. Legsikeresebb a közbetámadás akkor, ha a támadó felet akciójával tökéletesen kizárja. Ilyen és ehhez hasonló egyezmények teszik a vívósportot nehezen érthetővé a laikusok előtt. Ezek még az elfogulatlan zsűri ítélkezését is megnehezítik. Ezért a szúrófegyvereknél az egyszemélyi zsűri találatjelző gépet vesz igénybe, ami a találatok helyét és kétségbevonhatatlan tényét rögzíti.

 

Vívóversenyeket kétféle rendszerben lehet rendezni: körvívásos vagy kieséses rendszerben. Az előzőben csoportokat alakítanak ki, és azon belül mindenki vív mindenkivel. Az elért győzelmek száma adja a helyezést. Egyenlő számú győzelem esetén előbb a kapott, ha az is egyenlő, akkor az adott találatok száma döntő. A csoport előre meghatározott számú helyezettjei továbbkerülnek, a többiek kiesnek. A továbbkerülésekből újabb csoportokat alakítanak, akiknek körvívása után ismét továbbkerülők és kiesők keletkeznek. Így megy ez egészen addig, míg az utolsó 6-9 vívó marad meg, akiknek körvívása alakítja ki a végső eredményt.

 

Kieséses rendszerben a jelentkezőket párokba sorolják. A párok meghatározott számú mérkőzéseket vívnak egymással. A vesztesek kiesnek a további küzdelemből, a győzteseket ismét párokba sorolják. Így megy ez egészen addig, amíg az utolsó két pár marad hátra. Ezek győztesei döntik el a verseny első és második helyezését, míg a két vesztes a harmadik és negyedik helyezést.

 

Az egyéni versenyekhez hasonlóan csapatversenyeket is rendeznek. Ezeket is vagy körvívásos, vagy kieséses rendszerben bonyolítják le. Egy-egy csapat 3-6 tagból állhat és az egyik csapat minden tagja mérkőzik a másik csapat minden tagjával. Háromtagú csapatoknál így 9, négytagú csapatoknál 16, öttagúaknál 25 és hattagúaknál 36 mérkőzést vívnak a csapatok. A csapattagok által megnyert mérkőzések száma adja a csapatverseny eredményét. Négyes csapatoknál igen gyakori, hogy mindkét csapat tagjai egyenlő számú győzelmet aratnak, vagyis az eredmény 8:8. Ilyenkor az a csapat győz, amelynek tagjai kevesebb találatot kaptak. Sőt, az is megtörténhet, hogy mindkét csapat egyenlő számú találatot kapott: ilyenkor a mérkőzés döntetlen. Ha az ilyen döntetlenül végződő mérkőzést döntésre kell vinni - pl. továbbkerülés, vagy az első hely eldöntése miatt, amit minden esetben el kell dönteni -, a csapatonként kijelölt 1-1 fő vív egyéni mérkőzést és annak eredményét veszik át a csapatok.

 

 

Vissza a főoldalra